Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Pető Zsuzsa Eszter: A bódvaszilasi templomerődítés kutatása
A BÓDVASZILASI TEMPLOMERŐDÍTÉS KUTATÁSA 121 másik oldalát a magasan álló fal sarka adja (ott, ahol derékszögben keletnek fordul a rendszer, s a barokk kori oromfal maradványaként folytatódik). A két pont közötti távolság 3 méter, ami pontosan megegyezik az északi védmű belső sarkainak távolságával. Ezen felül még az sem elképzelhetetlen, hogy a barokk kori, mint fentebb írtuk, legalább két periódusú oromfal alsó ablakát egy lőrésből alakították ki, azaz a kora újkori védmű északi oldalát felhasználták a barokk kori építkezéseknél. A feltételezett harmadik„bástya" (azaz a körítőfalnak az északi védműtől számított negyedik szögénél lévő védmű) léte abszolút hipotetikus, itt a barokk és újkori területrendezések minden korabeli struktúrára utaló felszíni nyomot megsemmisítettek. Viszont védmű építése talán itt indokolható a leginkább, hiszen a település egyik legmagasabb pontjáról lehet a legideálisabban megfigyelni a falu felé eső területet és a Bódvaszilason áthaladó Bódva-völgyi utat. A körítőfal első periódusával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a terv, amely alapján épült nem teljesen provinciális, nagyobb tervezési-építési jártasságról tanúskodik, a kivitelezés viszont (az eddig megismert kép alapján) változó minőségben történt meg. Ha a korszakban fellelhető párhuzamokat keressük, s a körítőfal besorolását szeretnénk elvégezni, akkorTolnai Gergely csoportjai alapján a B., azaz a körítőfalon kívül még egyéb védművel ellátott templomerődítések közé sorolhatjuk a szilasi példát.43 Ebbe a csoportba főleg a hajdúk által emelt alföldi erődített templomok tartoznak, amelyek között négyzetes védművel ellátott, de téglából épített, magas színvonalú példákat Hajdúszováton és részben Szoboszlón találunk. Egyszerűbben, kevésbé precízen, a helyi lehetőségekhez alkalmazkodóan kőből épültek a hajdúk zempléni erődített templomai. A 16-17. századra datálható Megyaszó négyzetes és Hejce magasabb színvonalú, két soros lőréssel ellátott körítőfala lehet a legközelebbi párhuzamunk.44 Bódvaszilason, mint ahogyan már említettük, az 1721-ben készült inventárium említést tesz a hajdúk régi, a templom kerítéséhez épült „fa palotában" lévő kettős házáról. Jelenlétük talán a szádvári katonák áttelepítésével függ össze, ami legkésőbb a vár elrontásakor következhetett be. Összességében elmondhatjuk, hogy egy, a 16-17. század során, talán a hajdú katonák által emelt erődített fal övezte a bódvaszilasi templomot. 3. A barokk korban akár többszörösen is alakíthatták a falat és a térszinteket, önmagában a falhoz kapcsolódójószágigazgatói épületek megépítése is komoly beavatkozásnak számított (ennek megfelelően magasították meg a keleti-délkeleti falakat). Az elsődleges régészeti kutatások után, a körítőfal külső szövetében, a keleti támpillértől néhány méterre, északra keletkezett falkiomlás vizsgálatakor láthattuk, hogy ezen a szakaszon a 18. században a körítőfal elé köpenyt húztak, a fal első periódusa pedig az itt amúgy is magasabb, eredeti térszinthez alkalmazkodott (Id. 39. lábjegyzet) - annak alapozása a barokk korban kialakított mai felszíntől közel 1 méterrel magasabban jelentkezett. Ebből következően nagyobb léptékű tereprendezést élhetett meg a terület a 18. században. Az intenzív építkezéseknek eredménye lehet az is, hogy a feltételezett két (már talán romossá lett, funkcióját vesztett) védművet elbontották, s a déli, délkeleti falszakaszt is helyreállították, valamint nagyobb tereprendezés előzhette meg a szintén barokk kori parókia felépítését a nyugati részen. A kutatás a lokális szintű eredményeken túl a középkori és 18. századi Bódva-völgy, valamint az északkeleti régió kora újkori történetével kapcsolatosan is rá tudott világítani néhány apróbb összefüggésre. Összefoglalás Bódvaszilas (1. kép) a mai Északkelet-Magyarországon, a történeti Torna vármegye területén található, amely királyi erdőispánság volt már az Árpád-korban. A katolikus plébániatemplom és az azt ölelő erődített fal melletti régészeti kutatások - a történeti forrásokkal együtt - árnyalták az eddigi Bódvaszilasra vonatkozó történeti ismereteinket. A középkori írott források nem szólnak a szilasi templomról, csupán a 13. század második felében (először 1283-ban) és a 15. században említik a települést a szádvári uradalom részeként (2. kép). Ebből fakadóan a vár és az uradalom történetéhez kapcsolódott Szilas históriája is, egészen 1686-ig, Szádvár lerombolásáig. Ezt követően az Esterházy család birtokába került az egykor virágzó szádvári uradalom, így Szilas is. A 18. századi gazdag forrásanyag között az egyházi iratok tudósítanak arról, hogy a középkori templom elbontása során csak az egykori szentélyt kímélték meg. A 2010 nyarán elkezdődött régészeti kutatás a templom környékének tereprendezéséhez és az épületet körbeölelő fal rekonstrukciós munkálataihoz kapcsolódott. Ennek során vált világossá, hogy a ma látható, barokk templomhoz egy hatszögletű körítőfal csatlakozik (3. kép). Az északi részén lévő négyszögletes védmű nyugati és keleti falába egy-egy lőrést vágtak (4. kép). Kutatóárkokat húztunk a védmű környékén és annak területén belül, valamint a körítőfalon kívül, a keleti és délkeleti részeken. 43 Tolnai 2001. 12-13. 44 Itt a falvastagságok átlagosan 63-73 centiméter közöttiek, ami azonos méretet jelent a bódvaszilasi kora újkori fal vastagságával.
