Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Szőke Balázs: A székesfehérvári Szűz Mária prépostság egykori boltozatai
A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZŰZ MÁRIA PRÉPOSTSÁG EGYKORI BOLTOZATAI 107 neka részletnek. Fennmaradt azonban egy bizonyosan ehhez a boltozathoz tartozó fecskefarkas átmetsződésű töredék. Ilyen vállmegoldást csak a rozsnyói változat esetében lehetett kialakítani. Boltszakaszok szélein a boltozat gerincére merőleges bordák megszakítás nélkül átfuthattak a boltvállak között. Ez a megoldás a szerkesztőháló rendszerébe nem illeszkedik közvetlenül, a záradéki, a boltozat gerincével párhuzamos rombuszmezőket, két háromszögű elemre tagolják ezek a bordák. A háromszögű mezőket határoló egyik bordának ebben az esetben a záradékból kiemelt, olyan ívszegmensnek kell lennie, amelynek végpontjai azonos magasságon vannak.21 Ennek a megoldásnak a használatát a záradék közeli csomópontok következetesen ehhez a megoldáshoz illeszkedően faragott tagozatáthatásaiban figyelhetjük meg. A székesfehérvári prépostság boltozatának művészettörténeti kapcsolatrendszere A 15. század első felében már Magyarországon elterjedtek voltak azok az egyszerű hálóboltozat típusok, amelyek Peter Parier és körének munkáiban korábban megjelentek Prágában. Ezek a páros bordás keresztháló és a sorolt rombuszháló boltozatok.22 Ennél bonyolultabb rajzolatú boltozatok közül a 15. század 30-as 40-es éveiben Landshutban megjelenő hatágú csillagmotívumra szerkesztett hálóboltozatok is épülhettek a 15. század második felében, ilyen szerkezetekre azonban biztosnak tekinthető datálással csak az 1490-es évektől rendelkezünk. Az 1480-as években már az előző boltozattípus továbbfejlesztett változatának is tekinthető Wechselberger-motívum szerint szerkesztett boltozatok építésére is van példa. Ezek az emlékek a korszak egyik vezető késő gótikus műhelyéhez, a landshuti Szent Márton dóm páholyához köthetőek, valamint a Landshut és Salzburg környéki építőgyakorlatból eredeztethetőek.23 A 16. század elejétől egy az előzőtől markánsan különböző, új boltozatépítési stílus jelenik meg Magyarországon, amely nem csak a megelőző építési gyakorlattól különbözik, hanem részben az előképként kimutatható németországi példáktól is. A ma is álló vagy bizonyosan ismert épületek, például a nyírbátori református templom, Szeged-alsóvárosi ferences templom, a bakabányai plébániatemplom, az egykori pécsi székesegyház és egykori domonkos templom, és számos szászföldi 5. kép: A boltozattípus különböző változatainak es székelyföldi templom boltozatai es terszervezese al jzj vetüietben feívett háiójának rajzolatai olyan jellegzetessegeket mutatnak, amelyek a mintaadó régiókban sem jelennek meg teljességükben. A magyarországi építkezések első példája és az új építési gyakorlat kialakítója a székesfehérvári építkezéseken dolgozó műhely lehetett. Ismert, hogy Hunyadi Mátyás fehérvári építkezéseire jelentős anyagi forrásokat felhasználva, a kor legjobb mesterei közül alkalmazott sokakat.24 A magyarországi késő gótika, és elsősorban a boltozatépítés sajátosságai a württembergi építési gyakorlat felé mutatnak rokon vonásokat, azonban a már említett landshuti és emellett az augsburgi jellegzetességek is kimutathatóak. E három, egymással szomszédos, de saját jellegzetességeket is mutató iskola hatása együtt érzékelhető a magyarországi építkezéseken a 16. század elején. A leggyakoribb szerkezetek a sorolt rombuszháló boltozatból továbbfejlesztett rajzolatú boltozatok, amelyek mára 15. század második felétől kimutathatóak a württembergi építkezéseken. Egységes alaprajzi vetület szerint szerkesztett sorozatba illeszkednek a következő boltozattípusok. A középen található rombuszmezőkből kialakított csillagmotívum mellé rendelt rombuszmezőkből kialakított legegyszerűbb mustrára példa a gyulafehérvári Lázói-kápolna boltozata (1516).25 Erre a típusra számtalan példa adott, Magyarországról a lőcsei plébániatemplom északi előcsarnokában épült ismert, és felmérésből 21 Szőke 2012. b. 22 Marosi 1997. 154-155. 23 Szőke 2012. a. 201-218. 24 Papp 2005. 137-148. 25 Halmos 2007. 171-214.
