Fiatal középkoros régészek IV. konferenciája. Tanulmánykötet (Kaposvár, 2013)
Szőke Balázs: A székesfehérvári Szűz Mária prépostság egykori boltozatai
104 SZŐKE BALÁZS A boltozat kőelemeinek eredete A kőtári anyagban egy nagyméretű, bordacsomópontjai alapján hálóboltozatként rekonstruálható szerkezet darabjait lehet elkülöníteni a bordaprofil alapján. A bordaprofil az érett gótika formanyelvének megfelelően körtetagos orrú, amelyet jellegzetesen késő gótikus megoldású pálcák kísérnek a bordatőnél. A tagozatoka késő gótikus szerkesztésmódnak megfelelően áthatásban vannak a bordák kereszteződésénél, sőt a bordaorrok túlfutását is megfigyelhetjük rajtuk, amelyek a késő gótikus építészetben is csak bizonyos műhelyek formanyelvében fordulnak elő.9 Ezt a megfigyelést már Henszlmann Imre is megtette és közölte 1864-ben megjelent írásában.10 11 Ebben az akkor előkerült két csomópont közül az egyiket Anjou-kori hatsüveges keresztboltozat zárókövének, a másikat Mátyás-kori keresztboltozat zárókövének írta le11, amely megállapítások későbbi munkák elgondolásaira is hatással voltak. Valójában mindkét boltozati bordacsomópont egy-egy késő gótikus boltozathoz tartozott. A nagyobb méretű négyes bordakereszteződés - melyet Henszlmann is Mátyás-korinak mondott - tartozhatott a főhajóboltozathoz, a másik egy nagyon jellegzetes, méretben jóval kisebb boltozathoz, amely formailag a pannonhalmi bencés apátság kerengőjében álló boltozattal megegyező kialakítású volt. Fontos információkat ad számunkra e bordacsomópontok lelőhelye, hiszen a későbbi ásatások ebből a szempontból nem dokumentáltak.12 A kisebb boltozat csomópontját a déli mellékhajótól keletre az egykori délkeleti torony területén találták meg, itt ekkor a Mátyás-kori csarnokszentély első, támpillérek közti kápolnája állhatott.13 A számunkra érdekes nagyobb méretű csomópontot pedig a főhajó délkeleti részén a belső támpillérek környékén lelték. A korábbi, III. Béla király sírját feltáró ásatások során dokumentálták, hogy a főhajó délkeleti részét és a déli mellékhajó keleti részét vastag, bolygatatlan omladékréteg borította az újkori járószint alatt, amely réteg elsősorban bordatöredékeket és téglát tartalmazott.14 Az ehhez a részhez kapcsolódó, nagyrészt az egykori főhajó területére eső részen folytatott Henszlmann Imre 1874-ben ásatásokat, amelynek pontosabb dokumentációját azonban nem ismerjük.15 Innen kerülhetett elő a többi, főhajóboltozathoz köthető kőelem. A boltozati kőelemek leírása Meglepően nagy számban maradtak meg a boltozat kőelemei, amelyek négy típusba sorolhatóak. A vízszintezéshez meghagyott illesztő fülek, valamint a bordatövek függőleges síkban állott egykori találkozásai alapján meghatározható, hogy a csomópontok nagy része záradék közeli, négy borda találkozásból összeálló csomópont. Ebből a típusból hét, többségében viszonylag épp kőelemmel rendelkezünk.16 A boltozati bordacsomópont emelkedési szöge 10-12% között mérhető, záradék közeli helyzetben volt a boltozatba beépítve. Alaprajzi vetületben „szarkaláb" alakú, térben két „emelkedő" és két „érkező" bordát köt össze. A bordametsződés a bordák térbeli helyzetét tekintve aszimmetrikus. Az„emelkedő" bordák szöge 120' az„érkező" bordák szöge 60'. A bordaorrok rövid szakaszon túlfutnak egymáson, de a teljes bordaprofil nem jelenik meg a túlfutáson. Az emelkedő bordák áthatása arra utal, hogy az egyik emelkedő helyzetű borda azonos magassági helyzetű csomópontokat összekötő egyenes boltövhöz tartozott. Három darab keresztező, X alakú köztes helyzetű csomópont is maradt, amelyek a boltozat gerincétől távolabb a szerkesztési íven lejjebb helyezkedtek el. A Henszlmann által talált egyik csomópont ezek közé tartozhat.17 A boltozati bordacsomópont emelkedési szöge 24-26% között mérhető, köztes helyzetben volt a boltozatba beépítve. Alaprajzi vetületben X alakú, térben két„emelkedő"és két„érkező" bordát köt össze. Az„emelkedő" bordák szöge 60', az„érkező" bordák szöge 60'. A harmadik típusból csak egy, de jó állapotú csomóponti elem maradt meg, ez egy boltváll közeli helyzetű, szimmetrikus,„szarkaláb"alakú csomópont. Alaprajzi vetületben „szarkaláb" alakú, térben három „emelkedő" és egy „érkező" bordát köt össze. A boltozati bordacsomópont emelkedési szöge 34-36% között mérhető, alsó boltváll közeli helyzetben volt a boltozatba beépítve. Az „emelkedő" bordák szöge 60'az „érkező" borda ezekkel 120'-os szöget zár be. Középen két borda folytonos, a másik kettő olyan helyzetű, hogy lehetséges lenne profiltúlfutás, de ezen a csomóponton valószínűleg a meredek metsződések miatt ilyen nem készült. 9 A tagozatok enyhe túlfutása Burkhard Engelberg augsburgi építkezésein jelenik meg, majd a 16. század elején lesz viszonylag gyakran alkalmazott motívum. 10 Henszlmann 1864. 11 Henszlmann 1864. 157., 166. 12 Mentényi 2006. 59-63., 63-68., Henszlmann 1876. 13 A keleti toronypárt a Mátyás-kori építkezések során elbontották, az északi torony és az északi mellékhajó helyére egy nagyméretű, Kálmáncsehi Domonkos prépost kápolnájaként azonosított tér épült, délen pedig támpillérek közötti kápolnák és egy csigalépcsőtorony. 14 Biczó 1999. 16-24., Érdy 1853. 15 Mentényi 2006. 59-63., Henszlmann 1876. 16 A 7 darab kőelem 4/3 arányban tükörszimmetrikus párja egymásnak. 17 Henszlmann 1854. 166.
