Horváth János: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő (Kaposvár, 2013)
Rippl-Rónai József vallomása az iparművészeti munkásságáról
miként a bútorok rézveretei. A tört fehér tányér forma a gyár szériatermékéből való, nem Rippl-Rónai tervezte. A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében eredeti tányérok és tányértervek vannak. Általuk követhető a tervezés menete. A művész a papírlapra borított tányért körberajzolta és pasztellkrétával, színes „vonalférgek" formájában rárajzolta a dekort. Nincs két egyforma mintázat. Az ismert tányérokra más-másféle virág motívumot festett kétféle felfogásban. Az egyik szerint a szegélyminta kör alakba, koncentrikus egységbe zárja, a másik szerint kötetlenül, derűs játékossággal áradnak a körön túlra a minták. Előfordul tájképi téma is a tányéron: barna kontúrral,,,felhős"formavilággal rajzolt idillikus falukép árnyas fa alól távlatosan ábrázolva, s a tányérszegélyt pávák keretezik. Zsolnay Vilmos 1898-ban írt receptkönyvében árukészletkimutatást készített: 72 tányér, 12 desszerttányér, 2 levesestál, 2 szószostál, 6 sültestál, 2 halastál, 2 kompótostál. A 12 személyes készlethez 296 tányér tartozott. A szállítási könyv szerint a több mint 300 darabos árut 1899-ben fuvarozták Budapestre.13 Az ebédlőszekrény felső, nyitott polcának díszítését szolgálták az üvegek. A wiesbadeni Friedrich Zitzmann üvegfúvómester volt a kivitelezője. Abban a német városban lakott Knowles anyja, s ezáltal Rippl-Rónai gyakran tartózkodott náluk. Zitzmann pehelykönnyű üvegcsőből alakította ki a kívánt, virág alakzatú variábilis formákat gázláng fölött hevítve. A sok érdekes formai ötletet végigkísérletező üvegeket vázaként nem lehetett használni, mert a talpazatnál nyitottak voltak. Súlyuk oly pehelykönnyű volt, hogy csak egy szál virágot tartott meg. Csak a szemnek készültek. A színük többnyire fehér opalizáló és türkizkék. A díszüvegek sorsa annyira sem volt szerencsés, mint a porcelántányéroké. Négy darab maradt fenn Páris Anellától az Iparművészeti és egy darab a Rippl-Rónai Múzeumban. A talpas poharak közül két meggyvörös színű maradt. Az Iparművészeti Múzeum igazgatójához írt Rippl-Rónai-levelet idézzük. Wiesbaden, 1898. január 15. Uhland Strasse 1. „Igen t. Igazgató Úr! Legyen szíves kérem megírni, hogy mikor gondolja rendezni ama kiállítást, amelyről múltkorában említést tenni méltóztatott - szeretném tudni a kiállítók névsorát, magam is részt vennék ha két-három üveg- szekrény állna rendelkezésemre, amelyekben kiállíthatnám legújabb üvegnemű úm. gyertyatartók, virágtartók és borospohár gyűjteményemet. Mintegy 24 db modell-példányok, mindegyik más és más! Ezek--------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-— --------------------*($***%' Zsolnay Vilmos (1828-1900) 13 Baranya Megyei Levéltár, Fakturenbuch 348. o. és Bernáth-Nagy. Rippl-Rónai, 1998. Kovács Orsolya: Zsolnay gyári munkák. 474. o.
