Horváth János: Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő (Kaposvár, 2013)

Rippl-Rónai József vallomása az iparművészeti munkásságáról

Rippl-Rónai művészetének túlnyomóan érzékies jellegét ismerve, abban az időben komoly regulának vetette alá magát azért, hogy megoldja az iparművészeti feladat kihívását. Zárójelben mondva: egész élete a szüntelen kihívás jegyében zajlott, ami sikereinek rugója volt.

Az Andrássy-ebédlő egyik meghatározó elemének, a nagy pohárszék formai inspirációjához az oltárszekrény iránti megkülönböztetett figyelmet fontosnak és beilleszkedőnek tartjuk. Meglátjuk, hogyan sikerül majd egy rituális tárgyat profanizálni. Ez az eljárás kifejezetten Nabi-művészre valló.

Rippl-Rónai az ebédlőt nem pusztán bebútorozni készült, hanem az adott teret minden részletre kiterjedő művészi elképzeléssel átalakítani. A templomi térbelsők összetettségét vette irányadónak. Követte az intim kápolnák ólomüveges ablakának, barokkos mennyezetképének, oltárszekrényének, oltárképének évszázados mintáját. A lényeges tartalmi eltérés, hogy a saját terének szellemisége nem szakrális rítust, hanem az arisztokrata család ceremóniás étkezését szolgálja. Rippl-Rónai nagy figyelmet szentelt a grófék jellemző és kedvelt világának, a tőketerebesi kastély gesztenyefáinak, rózsakertjének és az úrnő szépségének. A feladatot összegyűjtött karakter jegyekre alapozta. A művészi koncepció egy „zárt kert". A térberendezés minden részlete, a nagy tárgyakkal, mint a bútorokkal kezdve a kis tárgyakon, mint a poharakon, tányérokon, az üvegablakon, a mennyezeten át a kandalló fölötti figurális kárpit képig minden alárendelt szerepet kap. Az egyetlen ismert koncepciós vázlat, egy kis tusrajz az ebédlőről, lényeget sugalmazó erővel hat. A tollvonások „riplis" textúrájából egy szinte absztrakt formanyelvű vegetációs köráramlást, vérkeringést olvasunk ki. A művész rajza nem hevenyészett tárgyi leltárt, hanem a követett belső hangot rögzített. Az ő kertje dús, buja, rousseau-i eszményt követ. Erre bizonyíték, hogy a tíz évvel később megvásárolt Róma-villa kertjét is abban a szellemben hagyta elburjánzani. Ez a természetkép az ebédlőben két fő kompozíción jelenik meg, az üvegablakon és a fali kárpiton, továbbá nagyobb tányérok dekorjaként is. A bútorzat, a tányérok, a paraván felületén színes, fényesjátékos virágmotívummá sűrítődött a kép.

Andrássy-ebédlő, 1898.

Az Andrássy-ebédlő Budán