Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)

A szülői ház

Az 1940-es évek közepén azzal vádolták, hogy a nyilas korszakban is fellépett. Csak azt nem vették figyelembe, hogy otthonában zsidó családokat rejtegetett, az üldözötteknek pedig kellett az élelem. Tíz napig a rettegett svábhegyi Majestic Szálló „vendége” volt. Megúszta. 1992-ben „zsidómentő” tevékenységéért Jeruzsálemben a Yad Vashem kitüntetést kapta, amit csak igen gondos mérlegeléssel, cáfolhatatlan bizonyítékok birtokában ítélnek oda az „Igaz Embereknek.”

1910-ben került Göllére Rácz Ferenc (1885-1970), Rácz Vali rajongva szeretett édesapja. Itt kapott állást, huszonöt jelölt közül ekkor választja meg kántortanítónak a r. k. iskolaszék.

Somogy és Tolna határán fekvő Gölle ez idő tájt jelentősebb település volt, lakóinak száma közel 2800 fő. Iskoláját már az 1773-as összeírások említik. Fenntartója hosszú időn át a faluban és a község határában legnagyobb földbirtokkal rendelkező piarista rend volt. Az intézmény az 1900-as évek elejéig egytanítós iskola, 1913-tól három tantermes, részben osztott iskola lett, 1916-tól három tanítóval. Büszkék voltak rá a helybeliek, hiszen nem volt minden falunak iskolája, de Göllének - miként a tanítói jövedelmet felsoroló „Javadalmi jegyzőkönyv”-ben áll - „Ember emlékezet óta”.

Agöllei iskola a Templom térfelső oldalán (1910-es évek)

1910-ben Rácz Ferenc Fekete Árpádot, a későbbi híres író, Fekete István édesapját váltja az iskola élén. Csakhamar kedvelt, közismert és köztiszteletnek örvendő személy a faluban. Jártas a művészetekben, a festészetben, az irodalomban, a Dunántúl ragyogó tenorjaként számon tartott kántor.