Varga Éva: Sors és sanzon. Rácz Vali emlékeiből (Kaposvár, 2012)

Gyors, felfelé ívelő karrier: a Terézkörúti Színpad, a Hangli és a film

Plakát. A Terézkörúti Színpad 1937. szeptemberi műsora

Endre Kabaréban énekelt sanzonjaival, egy halom kottával. És ő is korrepetálta be ezeket a sanzonokat. Nagyon kedves kapcsolat alakult ki közöttünk, Fedákkal is, vele is. Hiába nézegettem, lapozgattam Yvette Guilbert, Lucien Boyer-t, a legközelebbi elérhető mintaképem, példaképem, az Medgyaszay Vilma volt." - említette Rácz Vali.

Volt egy költő, akire Vali feltétlenül a sajátjaként tekintett. Az nem volt más, mint a féktelen XV. századi francia költő, Francois Villon. „1937-ben alig, hogy megjelentek a Villon- balladák, a Kis Testamentum és a Nagy Testamentum Faludy György átköltésében, azaz alig hogy kijött a könyv, máris írta Szenkár Dezső a zenét, és ezeket egymás után hoztam a Terézkörúti Színpadra, sőt, később le sem vettem a műsorról." - emlékezett Rácz Vali.

A Terézkörúti fellépések sikerei idősebb, neves pályatársak barátságát, pártfogását is eredményezte. Ezekre Vali igen büszke volt. Szívesen emlegette, hogy egy alkalommal például épp a híres drámai színésznő, Fedák Sári (1879-1955) hallgatta előadását, s elragadtatva így kiáltott fel a nézőtéren: „Hej, ezt a kislányt az Isten is sanzonénekesnőnek teremtette." Aztán ott volt a másik híresség, Medgyaszay Vilma (1885-1972). „Anyai barátnőm lett később, és elhalmozott a Nagy

Rácz Vali Salamon Bélával a Terézkörúti Színpadon (1936)