Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Ajánlás

Ajánló sorok a Regionális cselédszótárhoz

Egy már letűnt társadalmi réteg, az uradalmi cselédség, jelesül a zselic(ség)i uradalmi cselédek nyelvhasználatának a jellemző szavait tartalmazó szótárt tett le az asztalra Eperjessy Ernő. A munka egyedülálló a maga nemében. Ilyen ugyanis nem volt még. S bizonyosan nem is születik már többé a magyar nyelvterületen sem. Mert hol van már az a világ, hol vannak már azok az egykori cselédek, akiktől Eperjessy még gyűjthetett majdnem fél évszázaddal ezelőtt? Hol vannak már azok a szavak, amelyek akkor még nap mint nap elhangzottak a mindennapi élet természetes közegében? Bizony, örökre elmentek a zselicségi cselédek, s magukkal vitték szavaikat is. Nem ismétlődhet meg többé a szótár szempontjából oly fontos mozzanat sem, hogy szerző támadjon a cselédvilágból följegyezni s megmenteni az abban a közösségben honos szavakat - ahogy tette jó fél évszázaddal ezelőtt Eperjessy Ernő. Eltűnt világból nem születhetnek sem szavak, sem szógyűjtők, sem hagyománykutatók.

Azt, amit Eperjessy Ernő tett szótára elkészítésével, a megismételhetetlenség ténye avatja egyedi fontosságúvá. O ebből a rétegből, a cselédségből származik, ezért otthonosan mozgott abban a nyelvi világban, amelyben a tőle gyűjtött és följegyzett szavak egykoron éltek. Egyetemi tanulmányai során vérteződött föl azokkal a néprajzi és nyelv- tudományi ismeretekkel, amelyek őt alkalmassá és hivatottá tették a zselicségi uradalmi cselédvilág életének és nyelvének a leírására. Igaz, ennek a munkásságnak a gyümölcsei későn jelentek meg, de megjelentek. A legfontosabb a „Puszták népe a Zselicben (1900-1950)” című nagymonográfia (Budapest, 2006). S most íme, kezünkben tarthatjuk a szerző regionális cselédszótárát is.

Eperjessy Ernő életútjáról a cselédszótár anyaga hitelességének a megítélése szempontjából is fontos tudnivalókat közöl Dr. Knézy Judit, aki ajánló sorokat írt Eperjessy 2006-ban közzétett, imént említett nagymonográfiája elé. Egyebek mellett ezt írta: „A szerző több évtizeden keresztül kutatta, formálta témáját, érlelte mondanivalóját. Gyermekkorában maga is megjárta a Dél-Keleti Zselic szinte minden pusztáját. Később néprajzosként is felidézte, pontosította, kiegészítette emlékeit. Minél tovább kutatta, formálta dolgozatait, annál újabb és újabb részletekre vonatkozóan tett és tesz ma is felfedezéseket e sajátos társadalmi réteg életéről, kultúrájáról, gondolkodásmódjáról. Meg akarta mutatni életüket, arcukat, gondolataikat, az emlékeikben őrzött magyar népnyelvet”. Említtessék meg, hogy Eperjessy Ernő 1948-ban végezte el a tanítóképzőt, s 16 éven át tanította betűvetésre a gyerekeket és a felnőtteket az Ortiloshoz tartozó Szentmihályhegy és Asszonyvár szórványtelepüléseken. Az egyetem elvégzése után

5