Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben

E szótár a hangállapot finomabb jelölésével nem foglalkozik. A nyelvjárási szöveg lejegyzésénél a Magyar Nyelvtudományi Intézet hangjelölési útmutatóját vettem alapul, melyet az önkéntes nyelvjárásgyűjtők számára Végh József állított össze. Mindenekelőtt a szótárba az alaki tájszavak közül a nyelvjárás fő hangtani jellegzetes­ségeit tükröző szavakat vettem be. Felvettem: az ö-zést (zsellér - zsöllér, elég - ölég, ember - embör, kenyér - könyér, csendőr - csöndér, rendőr - röndér); az azonszótagú l kiesésével és a gemináta rr megrövidülésével kapcsolatos hosszú labiális ä-t (altat - át at, arra - ara, hallgat - húgát), a hosszú alsó nyelvállású é-t (reggel- röggé, erre - ere, elmegy - émögy); az / -re végződő suffixumok l hangjának kiesése következtében megnyúlt magán­hangzókat. (szekérrel - szekérré, kocsival - kocsivá, pásztorral - pásztorrá, cseléd- könyvvel - cselétkömvé, néppel - néppé)-, a szóvégi l kiesése következtében az előtte álló magánhangzó megrövidülését, (sze­kérből - szekérbü, kocsiból - kocsibu, házból - házbu); az l igeképző előtti kötőhangzó zártabbá válását, amikor o helyett u lesz, az e és az ö helyén ü hangzik, majd az igeképző l megnyúlik (porol - porull, sarabol - sarabulb, csépel - csépüll, présel -présüll, örököl - öröküll, pöröl -pörüli)-, a teljes hasonulásokat (adna - anna, tetszik - teccik, játszik -jáccik); a részleges hasonulásokat (testvér - tesfér, húsvét - husfét, hajtja - hajtya, lenvászon- lemvászon)-, a hangkieséseket (kertben - kerbe, azt hitte - aszitte); az összeolvadásokat (adja - ággyá, fonja -fonnya); köznyelvitől eltérő geminált mássalhangzókat (allig, möllik, éggyes); az összetett szavakban a ragozott és képzett szavakban a két szó határán jelentkező mássalhangzó rövidülést (bükkfa - bükfasás). Tekintve, hogy a számítógépben nazálisokat jelölő szimbólum nem található, szöve­geinkből a nazálisok jelölsését elhagytuk. Habár a hiátustöltő j jelentkezése ebben a nyelvjárásban igen gyakori, a szótárban csak az erősebb, határozottabb képzésű változatokat jelöltem: fijam, dijó, híjába. Több­nyire elhagytuk a magánhangzókat követő, határozott névelőkhöz kapcsolódó j-1. Pl. Monta (j)afijának.; Hágatta (j)a a zegészpuszta. 24

Next

/
Thumbnails
Contents