Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben

E szótár a hangállapot finomabb jelölésével nem foglalkozik. A nyelvjárási szöveg lejegyzésénél a Magyar Nyelvtudományi Intézet hangjelölési útmutatóját vettem alapul, melyet az önkéntes nyelvjárásgyűjtők számára Végh József állított össze.

Mindenekelőtt a szótárba az alaki tájszavak közül a nyelvjárás fő hangtani jellegzetességeit tükröző szavakat vettem be.

Felvettem:

az ö-zést (zsellér - zsöllér, elég - ölég, ember - embör, kenyér - könyér, csendőr - csöndér, rendőr - röndér);

az azonszótagú l kiesésével és a gemináta rr megrövidülésével kapcsolatos hosszú labiális ä-t (altat - át at, arra - ara, hallgat - húgát), a hosszú alsó nyelvállású é-t (reggel- röggé, erre - ere, elmegy - émögy);

az / -re végződő suffixumok l hangjának kiesése következtében megnyúlt magánhangzókat. (szekérrel - szekérré, kocsival - kocsivá, pásztorral - pásztorrá, cseléd- könyvvel - cselétkömvé, néppel - néppé)-,

a szóvégi l kiesése következtében az előtte álló magánhangzó megrövidülését, (szekérből - szekérbü, kocsiból - kocsibu, házból - házbu);

az l igeképző előtti kötőhangzó zártabbá válását, amikor o helyett u lesz, az e és az ö helyén ü hangzik, majd az igeképző l megnyúlik (porol - porull, sarabol - sarabulb, csépel - csépüll, présel -présüll, örököl - öröküll, pöröl -pörüli)-,

a teljes hasonulásokat (adna - anna, tetszik - teccik, játszik -jáccik); a részleges hasonulásokat (testvér - tesfér, húsvét - husfét, hajtja - hajtya, lenvászon- lemvászon)-,

a hangkieséseket (kertben - kerbe, azt hitte - aszitte);

az összeolvadásokat (adja - ággyá, fonja -fonnya);

köznyelvitől eltérő geminált mássalhangzókat (allig, möllik, éggyes);

az összetett szavakban a ragozott és képzett szavakban a két szó határán jelentkező mássalhangzó rövidülést (bükkfa - bükfasás).

Tekintve, hogy a számítógépben nazálisokat jelölő szimbólum nem található, szövegeinkből a nazálisok jelölsését elhagytuk.

Habár a hiátustöltő j jelentkezése ebben a nyelvjárásban igen gyakori, a szótárban csak az erősebb, határozottabb képzésű változatokat jelöltem: fijam, dijó, híjába. Többnyire elhagytuk a magánhangzókat követő, határozott névelőkhöz kapcsolódó j-1. Pl. Monta (j)afijának.; Hágatta (j)a a zegészpuszta.

24