Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben
dőlt betűkkel a köznyelvitől leggyakrabban és jellegzetesen eltérő szuffixumok (ragok és képzők). Igéknél legtöbbször a jelentő mód, jelen idő egyes szám 2. személyű alanyi ragozásé alakját, és a felszólító mód, jelen idő egyes szám 3. személyének ragját tüntetem fel. Szükség esetén más alakokat is, pl. azt is, ha az igerag hanglakja többféle változatban szerepel a nyelvjárásban. Pl. beszegődik ~ (beszegőcc, -ő, -öl, beszegőggyön) tn.i.; szolgál szógál, szógáll (szógász, szógálló, szógájjon) ts.i.; sző szün (szüjök, szűsz, szüjő, szüjöl, szüjjön) ts.i. A tárgyas igék (ts. i.) végződéseit általában nem jelölöm. A főneveknél zárójelben az egyes szám 3. személyű, birtokos személyragot tűntetem fel, ha az a köznyelvitől eltér: kocsi ~ (-jja); cseléd ~ (-gye)} béres bérös (-se); sudárfa ~ (’-ájja)} csalán csollány (-nya); növendék nevendék (-tye)} robot ~ (-tya); napszám ~ (-gya). Más ragozott főnévi alakokat, pl. a többes számot csak akkor jelölöm, ha az a köznyelvitől eltérő alaktani v. hangtani változatra utal: cseléd ~ (-öt, -ök, -gye)-, pároskés ~ (-ök, -se); pemét ~ (pemetöt, pemetök, -tye). A szufhxumokat követi a címszó szófaji meghatározása rövidítéssel. Pl./n.; mn.; hsz.) stb. Ezután ’...’ jelben következik a szó köznyelvi értelmezése (jelentése, szinonimája). Egyes esetekben ezt követően a szóhasználat szociológiai, néprajzi, hangulati stb. körülményeire utaló rövidítés, mint rég.} pejor.; ritk.} csíp.} gyj.} stb., illetve ritkábban teljes leírás olvsható. Botanikai és ornitológiái címszó esetében ezután ’(■■■)’ -ben a latin megjelölés következik. Utána dőlt betűkkel a címszó nyelvjárási alakjának használatát bemutató példamondatok következnek. A példamondatok magyarázatra szoruló jelentését [... ] -be tettem. Amennyiben az idézett nyelvjárási szöveg közmondás (Km.), szólás (Sz.), népmeserészlet (Nm.), népdal (Nd.), a jelzet szerint közöljük. A Mj. (megjegyzés) után a jobb megértéshez szükséges történelmi, néprajzi, szociológiai stb. magyarázatot adom meg. Pl. Mj.: Márcodó, Márcadó 1990 és 2000 között elpusztult zselici major. Neve elsőízben 1237-40 körül bukkan fel IV. Béla Pannonhalmi Apátság birtokait megerősítő oklevelében. Az ott felsorolt 10 kanászfalu egyike, kik sertésen kívül márccal, azaz méhsörrel is adóznak a királyi udvarnak. Utalás történik azokra a szavakra is, amelyek jelentéstanilag azonosak ugyan, de hangalakjuk eltér, s így a szótárban más címszó alatt is szerepelnek. Pl. L. részesarató, kepés- arató, kepés; öregbéres, botosbéres, hajdú. A szócikkek közt helyet kapnak olyan szavak is, mint pl. uradalom, major, uraság, paraszt, polgár stb. melyek ugyan nem tájszavak, de a cselédélettel kapcsolatosak. Mivel a társadalmi változások következtében egykori jelentésük a köznyelvben elhalványulnak, úgy véljük, itt magyarázatra szorulnak. A szócikkek legvégén azoknak a szótáraknak rövidítéseit találjuk, amelyeket az összehasonlításnál figyelembe vettünk, illetve annak oldalszámát, ahol az azonos vagy közeli címszó szintén előfordul. Pl. Vő. OrmSz. 56.; SzegSz. 87. E helyeken utalás történik arra is, ha a jelenéstani azonosság mellett a hangalak némileg vagy teljesen eltér (pl. hajazás - hajazat; kanászostor - karikásostor); vagy a hangalak azonos, de a jelentése módosul. 23
