Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
ászt a sok ablakotpucúni! Vótneki dóga ölég, de méksé vót aratázsba kinn a fóróságba... szódé ~ mn. ’torkos, mohón zabá- ló’. Hogyan öszöl te szódé? - Ujjan szódén öszik, mintha évönnék elülte az étet. Vő. OrmSz. 515; ZsNyj. 170 szoktató ~ (-jja) fn. ’pénz, amit a pásztornak adnak az állatok nyájhoz szoktatásáért’. Nr. [A vásárolt disznó, szarvasmarha és az először kihajtott malac, borjú nehezen szokik hozzá a nyájhoz. A nyáj sem fogadja be azonnal. Vele külön törődnie kell a pásztornak. A fáradságát külön jutalmazták 1-2 pengővel.] Mögattam a szoktatót nekijje. Vót izs dóga ennyi malaccá. szolga szóga (-áj ja) fn. 1. ’urak személye, háztartása, birtoka körüli fizikai munkák végzésére szerződtetett férfi alkalmazott’. Em má nem akartam beáni a téeszcsébe. Aszontam, vótam én má öleget a pusztába szóga, másnak a kapcarongya. 2. ’módosabb paraszti gazdaságban fizikai munkára szerződtetett, rendsz. egyedülálló férfiember’. Legénkoromba égy gazdag pógárná vótam szóga. Mindömbe éggyüd dógosztunk, de azér én az istállóba aluttam. L. szolgalegény. Vö. ÉrtSz. 1276 szolgál szógál, szógáll (szógász, -ó, szógájjon) i. ’cselédbérért a majorban munkát végez’. Ezök a Szíj ártóék szógátak od Bőszémbe [Bőszénfán], - Töp pusztán is szógátam. Utójjára idekerűtem Vidákra. Vö. OrmSz. 516; SzegSz. II. 514 szolgálat szógálat (-tya) fn. ’munkavégzés cselédbérért’. Éggyik pusztába erős szolgálad vót, a másigba esetleg gyöngébb. Vö. OrmSz. 517; SzegSz. II. 515 szolgálatbeli szógáladbéli mn. ’uradalmi cselédként munkát végző’. A két Szulimán jó szolgáladbéli cselédök izs vótak. Mind a kettő bérös... szolgálati cselédkönyv ~ cselétkönyv (-e, -ük) ’munkakönyv, amit 12 éves kortól lehetett kiváltani, nélküle éves munkaviszonyt az uradalom nem létesíthetett’. hiv. Szoc. [A szolgálati cselédkönyv, vagy csak cselédkönyv tartalmazta a cseléd kötelességeit és jogait, az uradalom a fenntartott helyre jegyezte be a munka- viszony kezdetét, végét és munkakörét. A cselédkönyv csak a helykereső napokon volt a munkavállalónál, azt az intézői iroda őrizte]. L. cselédkönyv ua. szolgálattétel szógálattétel fn. ’vmi- lyen szolgálat tényleges teljesítése’, hiv. A cselédembör szengyörnapkor égy napot kapott hurcúkodásra, de másnap má be költött áni neki szógálattételre. Másnap helt köllöttött áni.Vö. ÉrtSz. 1276 szolgaleány szógalány (-nya) fn. hiv. ’háztartási alkalmazottként dolgozó, fiatal, hajadon leány’. L. szolgáló. Vö. ÉrtSz. 1276 szolgalegény szógalegén (-nye) ’fiatal, nőtlen, mezőgazdasági bérmunkás, szolga’. Szógalegénnek jobbára éhagya- tott, árva gyerökök möntek é gazdagabb pógárhászhó. L. szolga. Vö. ÉrtSz. 1276 szolgáló szógáló, szógálló (-jja) fn. ’havi pénzfizetésért háztartási munkára elszegődött leány’. Úri here észegőttek a lányok szógálónak. Tanútak ot jót is, rosszat is. - Szógállót nem nagyon akarták évöni a béröslegényök. - Jajkeservezs vót a szógáló élete. - A szógállónak az asszon [a munkaadó felesége] parancsát. L. szolgálólány. Vö. OrmSz. 517; SzegSz. II. 515 szolgaság szógaság fn. csld. ’a szolga helyzete, állapota’. Hát uram! Ha valaki, én étunnám meséni mi a szógaság. Gyalázatos égy éled vót cselédnek lönni. Vö. ÉrtSz. 1277 233
