Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben
3. ami távolabbi ö-ző nyelvjárásról készült: Bálint Sándor: Szegedi szótár; 1957. (SzegSz.) 4. illetve a szerkezeti felépítés szempontjából klasszikusnak számító Csűry Bálint: Szamosháti szótár 1-11. (SzamSz.) 1935-ben megjelent kiadványát, továbbá Kiss Jenő, Balogh Lajos, Fodor Katalin, Hegedűs Attila, Juhász Dezső szerzőknek a Magyar dialektológia c. kötetben található vonatkozó könyvfejezeteit. A szótárak összevetésénél figyelmen kívül hagytam azokat az alaki tájszókat, amelyek címszavukban megegyeznek, de nyelvjárási alakjukban nem. Pl. A jérce címszó e szótárban és a SzegSz.-ban is szerepel, nyelvjárási formája azonban a SzegSz.-ban változatlan marad, míg ZsCsSz.-ban gérce. Nem utaltam a Vö. alatt a szótárakban teljesen más értelemben használt címszóra akkor sem, ha köznyelvi és nyelvjárási hangalakjuk megfelel ugyan, de jelentésük nem. Pl. ZsCsSz. -ban kölönc a kutya nyakába akasztott fadarab’, a SzegSz.-ban 'kosár jelentésben szerepel. A Vö. utalásnál ugyancsak figyelmen kívül hagytam azokat a szavakat, amelyek j elen- tésükben megegyeznek, de nyelvjárási hangalakjukban erősen eltérnek: a ZsCsSz.-ban bugyogóskorsó ’agyagkorsó’, fülén ivásra alkalmas nyílással’ szövegű meghatározás az OrmSz.-ban budzsi, dudancs, bugyolló, bugyak stb. címszók alatt találhatók. Az OrmSz.-ban az igekötős igék címszavában az alapige található. Ezért a Vö. után külön az alapigét is megjelöltem, ahol a címszó keresendő. Pl. beszerez címszónál: Vö. OrmSz. 510 szerez. A ZsNyj.-ban volt olyan címszó, amely a ZsCsSz. anyagával megegyezik, azonban Nyíri Antal az értelmezést és a példamondatot nem adja meg, ezek nélkül a jelentés nem állapítható meg. így a Vö. a. kihagytuk. A címszavak felsorolásában a szoros betűrendet követtem. A szöveggyűjteményben és a példamondatokban néha tapasztalható hasonulási következetlenség nem véletlen. A különböző pusztákról hozott nyelvi differenciáltságról van szó, amelyjelenség egyes esetekben rögzítődött, általános érvényűvé vált. Pl. Szentlászló község nevében az nt kiesése következtében az l geminálódik és Szellászlónak hangzik. Ugyanakkor Szentluka esetében Szelukát mondanak. Hasonlóképpen Szentmárton - Szemmárton és Szentmiklós-Szemiklós névpárok esetében. Más hasonulási következetlenség az adatközlőknél egy mondaton belül is előfordul, amely jelenséghez megfigyelésem szerint, gyakran érzelmi elemek is járulnak. Pl. Az a bérösjodopta az állásra [ti. a gabonakévét]. Na mastat, aki vöt az állázsba, [az asztag oldalában] az asztánföl! Magosra! Egy-egy szócikk szerkezetét az alábbi rendszerben állítottam össze: A kövérrel szedett címszó a köznyelvi, illetve a kikövetkeztetett köznyelvi alakváltozat. Utána következik a nyelvjárási, illetve rétegnyelvi szó fonetikus alakja és esetleges alakváltozatai dőlt betűkkel kiemelve. Pl. béres bérös; bojtár bujtár; falka fóka-, gubanc gabanc; húzódozik huzakodik-, lyukasperec likasperec-, szérű szürü. Amennyiben a köznyelvi és a nyelvjárási szó fonetikus alakja azonos, a nyelvjárási formát a kövérrel szedett köznyelvi címszó után ~ -vei (tilde) helyettesítem: cseléd falas faragó igáskocsis kasznár-; pőrekocsi vincellér-. Ezt követik zárójelben és 22
