Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben
A cselédszótár lexikográfiai megközelítésben A szótár zömmel tájszavakat, azaz a köznyelvben nem használatos szavakat tartalmaz: valódi, alaki és jelentésbeli tájszavakat. A köznyelvben is használt szavak közül csupán csekély mértékben kerültek be a lexémák a szótárba. Minden fölvett szó a néhai cselédtársadalom nyelvhasználatának természetes része volt. A szótárba első helyen kerültek be a cselédfoglalkozásokkal és az általános cselédéletformával kapcsolatos, a cselédség által használt olyan speciális szakmai fogalmak, mint a puszta, béres, gulyás, szilaj ökör, közös konyha, kalapáló, szorult puszta, szeres, cselédkönyv, időfelmondás, szegődés, stb. A szótárban egyes esetekben olyan, a köznyelvben is ismert és használt címszók is szerepelnek (bérlő, iroda, intéző, pásztor, rekruta, vásár, stb.), amelyek nem tájszók. Mint az uradalmi cselédség életének, nyelvének jellemző része kerültek a szótárba. Természetszerűen bekerültek azok a szavak, amelyek a köznyelv szókészletéből nem ismertek, mint a bones - ’borostyán; bucsi - ’csobolyó’; esete - ’bodzalekvár’; gyentet - ’sárban cammog’; gyimál - ’húzkod, rángat’ stb. Felvettem azokat a köznyelvben is ismert szókat, amelyeknek a nyelvjárásban a köznyelvitől eltérő jelentése is van: cáfol - ’tép, szaggat’; vádol - ’vállal’; elkövetkezik - ’elbúcsúzik’; koplal - ’forrázva szőrtelenít (disznót); tér - ’fér’. Szerepeltetem az alak szerinti tájszókat, melyek lényegében azonos jelentéssel megvannak a köznyelvben is, de hangalakjuk a köznyelvitől többé-kevésbé eltér. Pl. csalán - csollány, bodza - borza-, elegyít - egy elit-, teher - tere-, pók - ponk-, ősz - üsz stb. Néhány esetben feltüntetem azokat a szókat is, amelyek a vizsgált nyelvjárásban 1945-1950 között, az új életkörülmények során keletkeztek, illetve a telepítés után a volt cselédségnél németektől átvett jövevényszóként jelentek meg: földosztás, földigénylés, telepes, csoportos (mint tsz-tag), hostel, fuszekli stb. A szógyűjteményben szerepel néhány, látszatra indokolatlanul felvett címszó is, mint víz, szél, szem stb. Ezeket mint vezérszókat az indokolja, hogy hozzájuk állandó érdekes frezológiai szókapcsolatok fűződnek. Pl. víz - ’vizek fának róla, merő egy víz (vagyis, izzad)’; szél - ’Bolond likbu, bolond szél fúj.’ Km.; szem - ’nagy szöme van (hiánya vagy ritkasága miatt értékes vmi)’. A szótárban helyet kaptak a régióban ismert állathívogató és terelő szók is: Vede né! (libaterelő); Hücs ki! (disznó terelő) stb. Egyes jellegzetesen használt igekötős szavakat külön címszó alatt szerpeltetem: szegődik - beszegődik; takarodik - betakarodik; előz - megelőz, kielőz; ereszkedik - ösz- szeereszkedik. A szinonimákat (rokon értelmű szókat) pl. kunyhó, kóter, putri; valamint az aznos jelentésű szavakat, mint pl. felmondás, időfelmondás, elbocsátás, szólítás, külön címszó alatt szerepeltetem. A homonimák sorrendjét A magyar nyelv értelmező szótára [ÉrtSz.] alapján adtam meg. Abban az esetben, ha a szó az ErtSz.-ban nem szerepel, első helyre az alapjelentést vettem fel, azután az átvitt értelműt. 20
