Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

hizlalda ~ (-ájja) fn. nagy számú sertés egyidőbeni hizlalására alkalmas ól’. A sázsdi bérlőnek Szemmártomba, mök hát Pécsön izs vót nagy hizlaldájja. Ezök látták el Pécs várossát hússá a negyvenes évek elejébe.

hizlaldás ~ (-sa) fn. ’az uradalom nagyüzemi sertés hizlaldájában dolgozó cseléd’. Edösapám pásztorembör vót, akkor későbben hizlaldás lőtt. Ott má nehezzebb vót...

hízó hízó (hizaja) fn. ’zsír- és hústermelés céljára zárt ólban tartott és hizlalt sertés’. Az a cselédembör má augusztus köze- pin, szeptembör elejin befogott égy ártánt, vagy esetleg góbét hízónak. -Am má cselédök között is naty szögénségbe vót, ki nem tudott éty hízót tartani. Mer vót ujj an is...

hízómarha hizómarha ('-jja) fn. ’istállóban tartott, levágás céljából hizlalt szarvasmarha, rendsz. bika v. tinó’, hiv. L. göböly

hodály hodál (-gya) fn. 1. ’nagyméretű, rendsz. belső mennyezet és válaszfal nélküli gazdasági épület, amelyben az állatok télen v. rossz idő esetén megkötés nélkül tartózkodnak’. A birkanyáj télön bem vót ahodálba. 2. ’nagyméretű cselédszoba, amelyben több család lakik’, pejor. Az én lánkoromba én nagy hodálba berakott az urodalom három, néty családot is.

Hóha! ~ msz. ’az első ökörpárt balra terelő szó’. Hóha! Daru, Kincsös! Vö. OrmSz. 235. hó

Hó! Hohe! Hó! Hohe! msz. ’az ökörfogatot indító szó’. Hó! Hóhé! Kormos, Kényös!

hohstand hóstand (hóstangya) fn. ’magasles, fából készült, 8-10 m magas, vadleső hely az erdőben’. A báró mög valami némöt hercekföm vótak a hóstandon. L. magasles

hohstel hostél (-gya) fn. ’a falusi házak mögött lévő kert’, új [Sváb szó, melyet 1945 után a faluba telepedett magyar cselédek is átvettek.] Mámög a libák a hostélba vannak. - Ára gyüttem haza a hostéloknak.

holáner ~ mn. ’magasnövésű, nyúlánk (ember)’, ritk. (német > hochlahner) En naty holánér embör ideálitot, malacot akard vonni. - Az a naty holáner Jancsi, asz keresködött [ti. követelőzött, kereste az igazságot] annyirán.

holdvilág hódvilág fn. ’holdfény’. Ujjan szögém, mind a hódvilág. Háni jár bele a lélök. - Szép hódvilág vót, a lapon [völgyben] sorgyázni kesztek a szarvasok a rétre. Vö. OrmSz. 236; SzegSz. 1.606 homlokszíj homlokszijj fn. ’a lószerszám része, a ló homlokát átfogó szíj’. Vö. SzegSz. I. 608

hónapos ~ (-sa) fn. ’egy évnél rövidebb időszakra (ált. 6 hónapra) szerződtetett mezőgazdasági munkás’, csld. A kukorica, cukorrépa kapállássa ja hónaposok dóga vót. - A hónaposok aratázsba röggé ötkör má kinn vótak a határba. L. idénymunkás, summás, hónapszámos, munkás

hónapszámos ~ (-sa) fn. ’falusi zsellér, aki 6 hónapra gazdasági munkára summásnak szegődik vmelyik majorba’. Cselédöknek nem köllött aratni. Hanem aratásra fogattak. Ennek monták hónapszámosok. L. summás, munkás, hónapos honnét hunnaj, hunnajd hsz. ’honnan’. Hunnajd ét? Csak éntülem. - Mönny oda, hunnaj gyütté!

Hopp! Happ! msz. ’a kocsis, béres figyelmeztető kiáltása az előtte menő gyalogosnak, hogy térjen ki az útból’.

hordás ~ (-ssa, -suk) fn. ’gabonakévék beszállítása a mezőről a cséplés helyére’. Hordáskor biza, nem akárki löhetött

120