Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
F mérgyenek [gabonát]. - Az igazi fölöntő púpozva vöt, még körű le nem fát róla. Av vót huszonöt kiló. L. fertályos. Vő. OrmSz. 172; SzegSz. I. 436; ZsNyj. 151 felöntöz fölöntöz (-Ő, -öl, -zön) i. ’(fenekén kilyukasztott edénnyel) földes padozatú lakást vízzel fellocsol’. Naptyába töpször is fölöntösztünk a szobát szép rózsásra, ki hogyan tudott. L. öntöz félre megy fére mögy i. ’természetes dolgát megy végezni, WC-re megy’, fin. Várgyá, érnék fére! - Pusztahelön nem épitött az uraság vécét. A házak hátáná vót valami rézula [bozót], oda möntünk fére. Vö. OrmSz. 371 félszakos fészakos mn. ’ferde, asz- szimmetrikusan egyoldalra hajló’. Hogyan raktad ászt a baglát? Nem látót, hogy fészakos? Minygyá édül. L. féloldalas felszedéses főszödésös mn. ’kidomborodó hímzéssel szőtt (háziszőttes)’. A cserémfaji takács szütte neköm a főszödésös abroszomat. A Térijét má ja Naca néném. Vö. OrmSz. 155. felszedéses vászon félszoknya fészoknya (-’jja, -fjük) fn. ’többszeles, derékig érő parasztszoknya’. Én abba öregöttem mög, má nem is vöszök magamra mást, mim fészoknyát. feltör főtör (-öm, -ód, főtárgyé) ti. 1. ’legelőt, mezei ugart felszánt, művelésbe vesz’. A bankosokná mögváltózott a világ. A legellőket főtörték, cukorrépát termetek benne, a pásztor mög má nem köllött. 2. ’(cselédember) vmilyen bozótos, más célra nem használt földdarabkát konyhakerti célokra kiírt, megmunkál’. A gazda mögengette, hogy az istálló hátáná a csádét főtörgyünk. Aranyozs vót, mer közé izs vót a hászhol, mög ék kis paprika, paradicsony möktermöd benne. felvesz fővösz i. 1. ’párosodni hímet a hátára enged (emlős állat)’. Ém mahónap má fővöszi ja kanyt. Nem gyönge sűdő esz komámasszon! - Nem merők rá eskünni, hogy van ben csikó. Bele nem látok, de a méntfővötte. 2. ’szidást, korholást, csúnya beszédet vkitól eltűr’. Talán ha rosszá is esik,fővöszöm tüle, mer elvégre apám. Nem izs világos mindég az elméjje. - Azér nem is kő haragunni. Örekcseléttü fő kő vonni, ha jaz valamit mond. Vö. OrmSz. 588. vesz; SzegSz. 1.444 felzendülfőzöndül, főzöndüll, (főzön- dűsz, -ő, főzöndűjjön) i. 1. ’zaklatástól megbolydul, izgatottan nyüzsögni, röpködni kezd (méhraj)’. Ezök a Reményiék mögem pisztergájják [piszkálják] a mé- heket. Uty főzöndűtek, nem merők tülük a hostélba [ház mögötti kertbe] mönni. 2. ’vmilyen igazságtalan eljárás, embertelenség ellen fellázad’. A summások főzöndűtek ám, de akkor az urak mingyá hítták a csöndéröket. fenyer ~ (-gye) fn. ’fehérhere, vöröshere (Trifolium)’. Szőttem kis fényért a disznóknak. Vö. OrmSz. 156; ZsNyj. 103. fenyér fényes esőfényös esső (fje) fn. ’napsütésben hulló eső’. Az árt a szöllőnek. Az. Afényös esső. Mingyá mögrozsdáll a levele. fér tér (-ök, térő, téröl, térgyön) i. ’vhol térfogatának megfelelően elegendő helyet talál, elfér vhol’. Nincsen ujjan rakott szekér, hogy né térne rá még egy vellává. L. be-, el-, fel-, meg-, össze-, rátér féreg férög (-gye) fn. ’a pusztán mindenféle kárt, kellemetlenséget okozó rovar, kis állat, ragadozó (bolha, tetű, poloska, egér, patkány, kígyó, ragadozó madár, róka, nyest, menyét stb.) gyűjtőneve’. Odagyütt hajmásru lakni écs család, telli vót féröggé (ti. tetűvel és poloskával). - Az a vörösómai öregerdő telli vót mindömféle féröggé (róka, kígyó stb.). 95
