Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

etetés ötetés (-se) fn. 1. ’vmilyen állat etetésének ideje’. 2. az uradalmi állatok etetésének ideje’. [Az uradalmi állatok etetését egyidőben végezték.] Ha nem vót ujjan szoros [ti. a sürgős] munka, akkor két óra hosszad vót ötetés. Nyáron takarodázsha... Vő. OrmSz. 138; SzegSz. 1.390

etető ötető (-jje) fn. 1. ’a gabonakévéket a cséplőgépbe adagoló személy’. Szoc. [Az uradalomban egy cséplőgéphez két ötetőt alkalmaztak. Negyednaponként váltották egymást. Kizárólag jó munkabírású férfiakat választottak.] Mikör ötető vót, levitte mint a két kezét a doh [cséplőgépnek az a része, amely a kévéből kimorzsolja a magot]. Azér rét mindig a Trézsi: Jaj Peti nyomorék! 2. ’hely az erdőben, ahol télen szénával, kukoricával etetik az erdei vadakat’. Vő. SzegSz. I. 390

etetősaroglya ötetősarágla L. saroglya évenát évönáttu hsz. ’egész éven át’. Evönáttu jártam hozzájuk mosni.

eves ~ mn. ’véresen gennyes’. Eves lőtt a lábom. Belemönt ét tüske és émérgett.

ezen ezön hsz. ’erre, ebben az irányban’. Ezön mönnyünk körösztü! Vő. ZsNyj. 97

ezenben ezömbe hsz. ’közben, ugyanabban az időben’. Ezömbe oda- vetemödött éggy atyafi [idegen férfi].

88