Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

A főső soron éverték má a gabonát. Vö. OrmSz. 586. ver; SzegSz. I. 368

elveszít éveszeszt (-ők,- ő, -öl, éve- szesszön) i. 1. ’vmely tárgyat elveszít’. Éveszesztöttem a későmet. 2. ’pert elveszít’. Addig-addig törvénköttek [bíróságra jártak], még a végin is éveszesztötték a port. L. veszít. Vö. OrmSz. 589. vész

elvisel évisell i. ’ruhát, cipőt elhasznál’. Evisétem ászt a kis apró szemetes [aprómintás] ruhámat. Vö. OrmSz. 596. visel; SzegSz. I. 370

elzalámbol ézalámbul, ézalámbull (ézalámbúsz, -ó, ézalámbújjon) i. ’elcsavarog, elkóborol’, rossz. Tig gondullitok, hogy nem? Ezalámbút be a kukoricába [ti. a tehén]. L. Zalámból

ember embör (-ök, embórgye) 1. ’férfi’. Gyütt égy embör. - Embörnek nem való szoknya. Szőj. 2. ’férj’. Kati néni!Itthun az embör? Vö. OrmSz. 126; SzegSz. I. 371; ZsNyj. 96

engesztel engesztül(-ök, -űsz, engesz- tüjjörí) i. ’olvaszt’ Mökfagyott má tejjesen, uty köllötött kiengesztűni.

enyhely enyhel (-e) fn. ’hely, ahol ember állat a rossz idő esetén meghúzódhat’. Ha csúnya üdő vót, télön fujáték, akkor az álat a karámba tálát enyhelet.

eper epör, epörgye (epörgyéjje) fn. ’szamóca’. rég. Dicsért epörgyének nem köl naty kosarad vinni. [Ti. valószínűen azért dicsérnek nagyon valamit, mert az keveset ér.] Km. Vö. OrmSz. 129; SzegSz. I. 377; ZsNyj. 96

ércedény ~ (-ök, -nye) fn. ’zománcozott, öntöttvas edény’. Nr. Az ércedény akkor vót jó, ha lépattogott az ománca. Akkor má nem köllötött féni. Jaj Istenöm! Ománc kerül az étébe. L. ércfazék, érclábas ércfazék ~ fn. L. ércedény érclábas fn. érclábos L. ércedény

érdemes érdömös mn. ’értékes’. Nincs éggy érdömös ruhájja. - Zárd é ászt a rádijót! Nindzs benne semmi érdömös. - A létöt helekön [lenézett majorban] érdömös cseléd mök sé maratt. Vö. OrmSz. 131; SzegSz. I. 378

erdész ~ (-sze) fn. ’az erdei munka (műszaki) irányításában dolgozó, alsó- v. középfokon képesített szakember’. Vótak má tanúttabbak az erdészetné, akkor azoknak urasabban köllött má mondani: erdész úr'.Vö. ÉrtSz. 314

erdészet ~ (-tye) fn. ’az uradalmi erdők élővilágának gondozásával és hasznosításával foglalkozó termelési ág’. Előbb Imrénk, asztám mög én lőttem az erdészetné akortos. Ahhó erő köllött. Mindönnap mögraktunk négy-öt vagont rönkké, vagy bányafává. Vö. ÉrtSz. 314 erdészeti kocsis ~ (-sa) fn. ’az uradalmi erdőgazdaság kocsisa, aki két igásló- val a főerdész, fővadász szolgálatára áll, a vadászokat kiszállítja az erdőbe, a lőtt vadakat hazahozza, stb.’. A János bátyám az erdészeti kocsizs vót. Vitte az urakat ki az erdőre vadászatra, a családot vitte hintán templomba, az álomásra, mög mindön...

erdőgazdaság ~ (-gya) fn. ’az uradalom erdőket létesítő, hasznosító és felújító termelési ágazata’. Vö. ÉrtSz. 314 erdőkerülő erdőkerüllő (fje) fn. L. erdőőr ua.

erdőőr ~ (-gye) fn. ’erdők őrzésével megbízott uradalmi alkalmazott’. Ugye a Jóska csak erdőőr löhetött mer nem vót iskolájja. Vö. ÉrtSz. 315

erdőre eresztés ~ fn. ’engedély a disz- nófalkák erdőben történő legeltetésére’. Nr. [A Zselicben ősztől tavaszig lehetett a sertésfalkákat az uradalmi erdőkben legeltetni, makkoltatni. A kezdési időpontját (rendsz. a nagy vadászat befejezé86