Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

ösmertem vóna ükét, hát étypusztabelijeg vótunk. Együtt gyerökösköttünk.

egy szem esz szóm (-öt) 1. egyetlen’. Ráraknák ára az ész szöm láma a csillagos eget is [ti. elkényeztetik], 2. ’egy kicsi’. Esz szömöt se külömb. - Esz szömöt se fásztunk. - Nem vöt abba ész szöm tisztösség.

egyszeri ember éccöri embör (-gye) fn. ’meg nem nevezett valamikori ember, akinek nevezetes mondását, a vele történt eseményt emlékeztetőül, példázatnak, okulásnak említenek, idéznek’. Az éccöri embör is aszonta: jába mék egyik pusztáru a másikra, mindég feketép könyeret öszök. - Az éccöri cselédembör is aszonta, mikor kérdöszték, minek az a sok gyerök magukná: Mindön méhnek van kassa, mindöm méh tudja hová köll beszáni. [Ti. A sok gyereknek is van családja, ahol ha szegényen is, de törődnek vele, nem mennek más házához kéregetni.]

egyszobás étyszobás fn. ’ugyanabban a cselédszobában lakó több családnak tagja’. A Naca néném Taszáron, mi papi birtog vöt, égyszobássak vótak ezökké ja Szercsikékké. - Tasókán, máma má Adorján puszta...Négyen vótak étyszobássak, néty család, talán huszonhatan is.

éhezik ehüli (ehűsz, ehüjjön) i. Vkinek a tulajdonát irigyelve meg akarja szerezni’. En csak vertem avvája tüskévé..., mér ehűt az enyémre, én se ehűtem az üvére.

éjnek évadján ének évaggyán hsz. ’éjjel, késő éjszaka’. Ének évaggyán keve- röttem haza. De annyirán fétem, hogy még a hideg is előtt [kirázta a hideg]. Vö. ZsNyj. 97

ekrendezik ekrendözik (-ök, -ő, -öl, -zön) i. ’vkit a haladásban, tevékenységében ugra-bugrálásával zavar’. Né ekrendözz itt előttem! Mönny jáccani! Vö. OrmSz. 120. eklendezik

ela-ela! Éla-éla! Ela né! ’libát terelő szó’, új. [Sváb hatásra keletkezett, 1945 óta használják.]

eladózik ~ (-zó, -zon, -zzunk) i. ’a vásárban állatot elad’. Ha eladózott az embör a vásárba, akkor a cédulaházná át köllött Íratni a passzust.

elágazás elágozás (-sa) fn. ’nemzetség, vérségi rokonság ’ .EzökmáaBorbásoknak vót elágazásuk. - A szemiklósi öreg Zsebi más, nem a korcsánpusztaji, hanem csal leágozásuk. L. leágazás ua.

elalél elalé (-sz, -lló, -jjon) i. ’elájul’, fám. Az ijjeccséktü elalét. - Tartom a gyerököt a kezemön, látom ám, hogy éccér csak elalé. L. elhal

elbocsátás ébocsájtás (-sa) fn. ’az uradalmi cseléd munkaviszonya megszüntetésének, vagy munkaviszonya újbóli meghosszabbításának napja’. Szoc. [Országos gyakorlat szerint az elbocsátásra 1907- 1935 között február 24-én, Mátyás napján délután 5 órakor került sor. 1935-1944 között február 1. lett az elbocsátás napja.] L. felmondás, időfelmondás, szólítás

elbocsátó levél ébocsáttó levél fn. ’írás a cseléd munkaviszonyának az uradalom részéről való felmondásáról’, hív. Mökkapitok az ébocsáttó levelet. Möhettök máshá [máshová] szegőnni. L. levél, felmondó levél

elbodázik ébodázik (-ó, -ol, -zon) i. ’céltalanul, haszontalanul eltölti az időt’. Este van rajtunk, ti mög ébodásztok. L. bodázik

elbúcsúztat ébucsusztat (-ó, -ol, ébu- csusztasson) i. 1. ’temetéskor a halott nevében a rokonaitól énekelve búcsút vesz (kántor)’. Igazán szépön ébucsusztatták a szomszédot. 2. ’menysszonybúcsúztatót mond, versel (elsővőfély)’. 3. ’elűz, elkerget’. Néféjj! Ebucsusztattam innej én ászt a

79