Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

B

Mongya ja szömköszti pajtásnénk: Rozikám, a világér se...! Düncsétök szét, mer a Cirákiné boszorkán...! Mék ki nem ér a határbu, bennetöket mögront.

botolog- (botolgok, botoloksz, botolgó, -botolog győri) i. ’botorkál’. A Marosa akkor má botolgott [tanult járni], - Haggyá édös lányom! Máj csak ébotolgok magam is. Vő. OrmSz. 52; ZsNyj. 86

botosbéres botozsbérös (-se) fn. ’saját ökrei nincsenek, a béresek irányítója a munkában’. A szántóbujtárt a botozsbérös törte be [tanította]. L. béresgazda, béres- hajdú, öregbéres

bozgat ~ (bozgacc, -ó, -ol, bozgasson) i. piszkál, megkever’. Reményiég biztos bozgatták a méheket, más nincs tülük maradás [ti. támadnak]. - Nem köl bozgatni ja szart, ugyizs büdös. Sz. [ti. nem kell piszkálni valamely szennyes ügyet, az anélkül is köztudott és kellemetlen.] L. megbozgat. Vö. OrmSz. 52; SzegSz. 1.183

bozsár ~ bazsár (-gya) fn. gyny. 1. ’bogárka’. Drága kizs bozsaram! - Süti-süti pácsát mamának, papának, isten bozsará- nak! [Gyermekmondóka.] - Mongyad bozsaram: Gyorsan, gyorsan falura, falura! [Gyermekmondóka.] 2. madárka’. Nész csak! Fokiam neköd bozsarat. - Röpüli a bazsár! 3. ’tetű’, tréf. Mutazsd a fejedet! Nincs bem bazsár? - Talám bazsarajid vannak, hogy annyirán vakarózó?

bozsog ~ (-gyón) i. ’nyüzsög’. Nézőm röggé ja kotlóst, csakúgy bozsognak alatta ja csibék [ti. váratlanul kikeltek]. - Bozsgott a sok hánygyál [hangya]. L. büzsög

böcce ne! ~ Böcce nne, nne! ’borjút és tehenet hívó szó’, msz. Vö. OrmSz. 53; SzegSz. 1.183. böce

böccikém! ~ Böccikéjje! ’borjút és tehenet hívó szó’, msz. gyny. Vö. OrmSz. 52

bödebácsi ~ fn. ’verőköltő bodobács (Pírrhooris apterus)’. A bödebácsik tisztára mögöszik a kábosztámat.

bölek ~ (-ök, -öt, -öm, -tye) fn. ’fa- tuskó, görcsös fadarab’. Tudod? Amit a fejszévé má nem tudott évágni tuskódarab, asz monygyunk böleknek. Vö. OrmSz. 54. bölekes fa

böllenkedik böllenködik, böllönködik (-ök, böllenköcc, -ő, -öl, böllenköggyek) i. ’ kötekedik, felmérgesít’. Mé [miért] böllenköcc avvá ja kutyává? - Azé mindég böllönködöd velem is. Vö. OrmSz. 54. böllönködik; ZsNyj. 86 böllönködik.

bont ~ (-tye, -tyük) fn. ’gát, a halastó gátja’. A böntöt, hun vót halastó, a cselédük közössen kaszáták. - A böntre a gyerökök nem möhettek jáccani.

bőröszsidó bőrözszsidó (~zsidaja, ~ zsidajuk) fn. ’apróbb állatok bőrét felvásárló, zsidó vándorkereskedő’. A bőrözszsidó tavasszá szokod gyünni. Nyulbőrt, rőkabőrt, borgyubőrt, illesmit szokod vásáni.

börzsönyié börzsönlé (fje, börzsön- leve) fn. ’börzsönyfakéregből, vöröshagyma héjjából főzött, s főképpen tojásfestésre használt vörösbarnaszínű festék’. Nr. [A nyers tyúktojásra viasszal mintákat hímeznek, majd börzsönlében megfőzik. Utána meleg posztóval a viaszt letörlik.] Tudod mit? Maraggyanak röggelig a börzsönlébe, szöbbek kösznek [ti. a hímestojások]. Vö. OrmSz. 55. börzsöny; SzegSz. I. 189; ZsNyj. 86 börzsöny

bőszájú bőszájju mn. ’nagyszájú, fecsegő’. pejor. Tudod mit? Előp inkáp pa- rancsujj a bőszájju feleségödnek!

bőujjú ing bőujju ümög (ünge, ümög'gye, ümög’gyük) fn. ’fehér férfiing, amelynek ujja az alkaron szélesen nyitott’.

54