Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
B bárányfarkú körte ~ L. hébérkörte ua. bárányos ~ (-sa) fn. uradalmi juhász, aki a bárányokat külön nyájban gondozza’. barázda ~ (-jja) fn. ’szántáskor az eke által kihasított talaj sor’. Zöld búzába, barázdába hosszan csúszik a kígyó... Nd. - Ehiszöd-é? Még az az ökör is nyugottabban mönt a barázdába, ha közbe a bérösfütyűt vagy danúgatott. L. vakbarázda barázdál barázdul, barázdull (baráz- dúsz, -ó, barázdujjon) i. ’szántáskor az első ekevonást meghúzza’. [Figyelmes munkát kíván, ezért az elsőbéres feladata volt.] Az ésőbérös mönt mindig ellü. Neki köllöd barázdám. Vö. OrmSz. 30 Bari-bari! ~ Barikám-barikám! msz. ’birkát hívó szó’. Vö. SzegSz. I. 114 barka bárka (’-jja) fn. ’fűzfabarka’. Nr. A szentűd bárkát [amelyet virágvasárnap megszenteltek a templomban] az üsztörgye [eresz] a Iá tüszték, hogy a villám bele ne vág gyón a házba. - Bárkát csibekelés előtt a lakázsba vinni nem jó, mer rosszu kének a csibék. Vö. OrmSz. 30; ZsNyj. 83 barkóca ~ (’-jja) fn. ’barkócafa termése’. A gyerökök szőtték az erdőn a barkócát. Mikor mökpuhútjó vót azér. barkócafa ~ fn. ’(Sorbus torminális Crantz)’. A barkócafa még job vót ostornyélnek mind a gyertyán. báró ~ fn. ’a grófnál alacsonyabb főnemes, megszólítása: méltóságos úr’. Endre báró fölnyergelli a lovát... Nd. - Az Imre báró ha gyütt, nagyvadászatkor jobban, azé az nem vót rossz embör. Vö. ÉrtSz. 1.424 báróné ~ fn. ’a báró felesége, megszólítása: méltóságos asszony’. A báróné asz kutyapartéka vót, az a cseléggyejit nem böcsűte semmire. A kutyájit magásztatta, ű mög a legöreggyebb cseléggyét is létégöszte. Vö. ÉrtSz. I. 424 batár ~ (-gya) fn. ’kb. 180 cm magas oldalú, a szokásosnál szélesebb szekérfajta, melynek oldalait lőcs helyett erős bordák tarják (faszén, szecska, polyva stb. szállításához)’. L. tálszekér bátya báttya (bátyám, báttya, báttyuk) fn. ’idősebb férfi testvér, fivér, nagybácsi’. Vót néköm égy bátyám, együtt szógátunk Ladon. - Vót neki égy Józsi báttya, az éhat az éső háborúba, mi vót. - Ferenc báttya! Mökszokták má Koplallót? (ti. Koplalópusztát, ma Nagypuszta.) bazsalikom bazsalika (’-jja) fn. ’kerti bazsalika (Ocymum basilicum)’. Ha a bazsalikát mögrászta a szobába, naty szaga vót. Ha éfutott a tej, vaty ha nagybeteg vót a házná, évötte ja rossz szagot. Vö. OrmSz. 32; SzegSz. I. 119 beállít beálitt (beálicc, -ó, -ol, beál- liccson) i. 1. ’vhova váratlanul, meglepetést okozva betoppan’. Este csak beállítt a konyhába. 2. ’vmiről gondoskodik’. Szögén apám csak beálitotta nekik a fát a favágittóra [ti. odakészítette]. 3. ’lerésze- gedik’. Éggyedü ivogalódott, ivogalódott.. még jó beálitott.Vö. SzegSz. 1.119 bebúg bebugg (-gyón) i. ’az emse megtermékenyül’. Irgyátokföl a kaléndá- riomba, mikor buggod be a Pöttyös [emse neve]! - Amölliket hizlaldába akartak anyagöbéket, nem bugattág be. L. búg becstelen böcsületlen mn. ’garázda, tisztességtelen’. Valami böcsületlen [ember] légázúta a kenderfődemet. - Aki főmondott az böcsületlem vót. Rongát, mer asztat má nem érdökűte [ti. a felmondásban levő cseléd nem vigyázott a rábízott szerszámra és állatra, abban néha bosszúból, szándékosan kárt tett], Vö. OrmSz. 33; SzegSz. 1.122 becsület böcsület (-öt, -ök,-tye) fn. 1. ’megbecsülés’. Sok helön az asszon kereste 45
