Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

A,Á

melyet a cselédek közt 20-25 négyszögöl nagyságú parcellákra felosztották zölségtermesztés céljára’. [A kiszáradt és elegyengetett patakpart nagyon termékeny: a cselédek természetbeni járandóságához csatolták, a konvención kívül. Ahol erre lehetőség volt, a cselédek nagyra becsülték.] Jó a puszta, mer árokpart izs van.

arra vet ára vet Szőj. arra gyanakszik, arra következtet’. Ära vetők, hogy a köttü [ködtől] pörküllődöt lé a buborkám levele. - Ära vetők, hogy mikor fijatal mönyecske vótam, asztán hurcúkottunk Lukafára. Nagyon csúnya üdő volt. Akkor agyorra fásztam. Azutátu fogva kódizs [nyomorék] vagyok. Vö. ZsNyj. 182. vet

ártány ~ (-nya, -nyuk) fn. 'ivartala- nított kandisznó’. A cselét kandisznót nem tarthatott, még malac korugba kiheréte a kanász. Akkor mongyák rá, hogy ártány. Az ártány hízónak legjobb. Jobb mint a gäbe.

árvalányfül árvalámfül fn. ’korhadó gyökéren élősködő, piros színű, kagylóalaku gomba (Aleuria aurantia)’. Talátam éggy árvalámfültl

ás áj (-sz, -ó, -ol, -jón) i. ’ás’, rég. Fölájtam a kertöt. - Ajt én nagy likat. - Ajom-vájom udvarát... Nd. Vö. OrmSz. 19; ZsNyj. 81

ásott kút ~ (-tya, -tyuk) fn. ’téglával, kővel bélelt, kézi erővel földbe mélyített víznyerő lehetőség, (nem természetes forrás)’. Vót ujjan szorútt puszta abba ja Zselicbe, hogy a cselédségnek ásott kúttyuk nem izs vót. Kiskutra jártag vizér.

áspa ~ (-jja) fn. ’egy méter hosszú rúd két végén keresztbe erősített léc, melyre fonalat csévélnek’. Vö. OrmSz. 19; ZsNyj. 81

áspál ~ áspáll (áspász, -ó, áspájjon) i. ’fonalat áspafára teker’. Föláspátunk

a fonalat. - A rosseb áspájja ki ja szömejidet! [Átkozás.] durva. L. kiáspál Vö. OrmSz. 19

aszalók ~ (-tya) fn. ’aszalt gyümölcs’. Pusztahelön nem vád gyümőcs. Vatkörtét szőttünk, abbu vót télre aszalékunk. Vö. OrmSz. 20; ZsNyj. 79

asszony ~ fn. ’nő mint parancsoló, munkáltató, tulajdonos, a háztartás feje, úrnő, a majorban élő, legnagyobb rangú ember felesége’. A János mögin az álomásra mönt kocsival. Gyün haza az asszon [az uraság felesége]. - Az asszom [bárónő] más nem fösteti ja körmejit a komornáva.Vö. OrmSz. 20; SzegSz.I. 87; ZsNyj. 78

asszonyság asszonság fn. ’a mesterember: kovács, bognár, gépész, cipész, erdész stb. feleségét megszólító címzés’. Montam neki: Né haraguggyon asszonság, biztos a tikok buritották fő a gombájját. Lakópajtásném [lakótársnő] vót, de úgy nagyom mocskos. Vö. SzegSz.I. 88

asszonyvásár asszonvásár (-gya) fn. ’Szigetváron a márciusban tartott első tavaszi vásár neve, ahol főleg a háztartással kapcsolatos árukat szerezték be (dug- hagymát, kendermagot, házivásznat, rongypokrócot stb.)’. L. vásár

asztag ~ (-gya) fn. ’a learatott gabonakévékből összerakott széles, terjedelmes, több méter magas halom, alakja házra emlékeztet, így védik a gabonát az esőtől a cséplésig, alul a kévék töve van kívül, a tetején a kalászok ferdén lefelé fedik be’. A szürüskerbe négy asztag át, kettő buzábu, éty árpa, mög éz zab. - A hárságyi gazdaságba má nem vótak osztagok a szürüskerbe, ott mindgyá pajta alá takarottunk. Vö. Ért.Sz. I. 284

asztal aszta fn. ’cséplőgép fedőlapja, amelyen állva 2 leány továbbítja a

40