Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szöveges nyelvjárási szemelvények

Ezön közbe mög a kokas begyütt a szobába, a tikok utána. Ugye a kokas ahogyan szokott: - Te, te, tel Ke, ke, ke! - Ott hízelgőit, fisérködött a tikoknak. A kutya mög rászót: - Nem szégyüllöd magadat? A mi gazdánk a halálán van, te mög itt vidáman szórakozol a tikokkal ? - Uty köll neki! Hájjon is mög az ijjen embör, aki nem tud parancsúni a jeleséginek. Nédd, neköm tizönkét feleségöm van, mégis rödnöt tudok kösztük tartani. A gazdánknak mög égy van, annak se tud parancsúni? Uty köll neki! Hájjon is mög az ijjen embör! így...

A juhász ugye mög értötte, hogy a kutyájja, mög a kokas mit beszégetnek egymássá. Na. Akkor főkét, kapta bottyát, jó éverte ja feleségit. - Hát, kedves feleségöm, kérdözöd -é mék tülem, hogy mijön nevettem? - mongya neki. Na, akkor az asszony möggondúta magát: - Jaj! Kedves férjem, többet soha se kérdözöm, csak né báncs! így maratt a juhász éledbe, és még májig is ének, ha mög nem hátak.

333