Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Vusics Jánosné Jakaporics Julianna 61 év. 2001. Korcsány-puszta (Meséld el édesapád hadifogságát!) Anyám Bors Juliánná. Régi korcsányi cselédök. Édösanyámék Margitán születtek, a margitaji pusztán vótak cselédök. Onnaj kerűtek ide Korcsámba. Édösapám Üszök- pusztán. En ezörkilnccáznegyvembe születtem. Mi csak ketten vétünk tesférök. Öcsém negyvennyódzba születőit. Edösapámat negyvembe vitték é katonának. Oroszországba vét hadifokságba negyevennyócig. Negyvennyóc januárgyába gyütt haza... Úgy izs vét má, hogy majném odahal. Azokat afoglokat, akik le vótag gyöngéivé, égy lágerba tötték mind. Kőbányába dógosztak. Amöllik embör kifárott, légyöngűt, hogy má nem tudod dógozni, kivitték a határra, ott összedopták ükét, lépermetöszték és elégették ükét évé. Nem számított ám, hogy mék félig ét! Lektöpször még löhetöd véna segitteni, csak a nehéz munka és a gyönge koszt... Pedig nem izs vét járvány, vaty fertőző betekség, csak émönt az erejük... Gyütt a röpüllő és lépermetöszte ükét és elégették. Amöllik még ét is, rádopták a fődet és étemették. Édösapám úgy menekűt mög, hogy mikor ára ért a tűz, ahunfekütt, a drót alad vét kis árok. Azon ketten kibújtak és kimásztak éty répafődre. Másnap röggé éty orosz család, aki munkáta ja fődet, azok taláták mög véletlenü. Azok hazavitték és azokná szógát egésszen negyvennyócig. Ity kerűt haza. Pallosi Sándorné Hideg Mária 82 év. 2004. Kaposvár (A cselédség iskolába járásáról) En huszonkettes születézs vagyok. Apám mék csak annyit járt iskolába, hogy irni-óvasni tudott. A munkájjába azér böcsűték, nagyon mögáta a helét. Utójjára a toponári grófnag vót parádéskocsissa egész negyvenötig. Avvá együtt, am má naty szó vót akkor, hogy én hat osztált kijártam. De ahány osztált, annyi helön. Ahogyan a cselédökné szokázs vót, pusztám, pusztára. Az eső osztált huszonkilendzbe Kishárságyon kesztem, a másodikat Márcadón jártam, harmadigba mög má Riticsbe, asztán égy évet Bőszénfán. Akkor apámat a gróféhoszta parádéskocsisnak Csombárdra, ott égy évet. A végén ide Toponárra kerűt apám. Na, akkor ott jártam ki ja hatodikat. Em még végig palatáblás diják vótam. Irkánk még nem vót. De ja velem étykorbéli cselédgyerökök, ha éty-két osztált hellé-közzé kijártak? A hét-nyóc évezs gyerök má mönt napszámba, ném ám iskolába! Aki mök hád vót tizönkétévezs gyerök, am má beszegődöttfé komvencijóér bujtárnak. Eperjesi Imre 77év. 1973. Sasrét-puszta (Az állatok nyelvén értő juhász. (Népmese)) Vót éccér éty fijatal juhász, még legény embör vót. Az erdő melled vót a legellő, legétette a birkájit. Az erdőbe mök favágóg dógosztak, az ebéthő raktak ét tüzet a legellő szélibe. Vót ujjam bokros rész. A favágók má émöntek, de ja tüzet ném ojtották é, hanem doptak rá mindömféle csádét, hoty ha gyünnek vissza, lögyön még parázs. Ódámén a juhász, halli, hogy valami sziszög, csapkolódik a lángogba. háti ám, hogy ék kis kígyó vergölődik a tüzbe. A juhász mög 331
