Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Eperjesi Imréné Fodor Rozália 78 év. 1977. Sasrét-puszta (Mit hallott a felejtőfűről?) A mi Márink is nagylány vót. Emönt Töröcskébe gombázni az erdőre. Estéiig nem tálát haza. Akármére indát, mindég odakeverödöd vissza, ahun először szőtte ja gombát. De csak nem tálát haza. Má réti, fütközött... Akkor a szempáli oláhok talátak rá. Azoknak vót éty szamaruk, annak a hanggyát hallotta. Pedik hát jó ismerte ászt az erdőt, de rálépött valamire. Ászt mongyákjélejtőfünek... Aki ára rálép, nem talál haza... A Fekete juhász is Kardosfán. Löhetött má hatfanöt éj körűt Huszonháromba vót ez. Emönt Kisfaludra valamit intézni. Van hat kilómétör. Ajis rálépött valami)jen rossz fűre... Este kéccör izs vót otthun. Kéccör be is szót a lányának, mer özvegyembör vót: - Itthun vagyok é ént - Hogyne édösapám, má várgyuk. - Várgyák, de jaz öreg csak nem gyün. Mögen visszamönt Kisfaludra. Jába möntek keresni, addigra étünt. Na, mikor hajnaba má másoccor is hazakerűt és beszót, hogy jó helönjár-é, akkor mindakét család - mer két család lakott éty szobába -, kimönt és uty hosztág be jaz öregöt. Annyirán étévölödött. (A meghalt menyasszony lakodalma) Ezörkilenccásztisz körű Várdán mökhát az uramnak a nénnye. Mönyasszon vót, rá két hétre löd vóna jaz esküvőjje. Szénád gyűjtött a mezőn, sijetött, mer gyütt a fölhő. Szeretőd vóna az esső előd végezni. Kimelegödött, az esső mög utonérte és kapott éty tüdőgyulladást. Abba szögén mög is hát. Mariska vót, mongyák, hogy nagyon szép lány izs vót. A temetése után möktartották a lakodalmát, ahogyan az ijjenkor szokázs vót. De ném ám, hogy rikonyátak..., hanem jászossan. Éty szál hegedűvel, esetlek cimbalom, de jászosabb vót a hegedű. Na, asztán möktutta észt a mernyeji pap. Gondúhatod...! Ném rostét kigyünni ja pusztára, persze kocsival. Es ezér csúnyán lészitta ja családot. Emonta, mijjen émaradottak vattok, pogány ok, mög mindön... De csúnyán ám, leszégyönitötte... 1 Az uram aptya - pedig szilaj embör vót - ném akart a pappá ujjat huzni. Jászba izs vót, csak hágatta... De édösapám is od vót, és hallotta ja egésszet. Külömben komák izs vótak. Na, asztán apám ékeritötte neki! Monta neki, ha röktön é ném takarocc, itt aprittalakföl a baltámmá...! Akkor beijett a pap, el is kudát, de ezér későbben az anyósomat é sé akarta temetni. Szentes István 75 év. 1997. Kisszentlászló, Ritics-puszta (Hogyan keletkeztek új dalok a pusztán?) A pusztán nagy divad vót afütyüllés és a danullás is. Én is szerettem fütyűni is, danúni is. Tuttam is, szerettem is. Jó árijám vót... Édösapám el is szokott marasztáni: - Mi kijabász mindég? A té hangodat lőhet hallani az egész határba,... aszongya. Például, mikor szántottunk kinn a határba, az eke föl lőtt állidvá ja barázdába, az a jószág má tutta mére mögy. A bérös nyugottan danúhatott, fütyörészhetött. Hiszöd-é, hogy Így könnyebb vót az élet? Mer a cselédöknek gyalázatos vót az élete. De, ha az embör mindég ászt forgatta ja fejébe: - Istenöm, mijjen mustoha is a sorsunk, az embör emésztötte magát, akkor vége. Annak éfogyott azélete... Ehiszöd-é? Még az az ökör is jobban mönt, ha jókedve vót a bérösnek. 328
