Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
(Szépasszonyok, tudós emberek) Gyut eszömbe, Heténbe laktunk. Mind cselédök, há... Cselédög vótunk. Kimöntem én Így nyáron a kerbe, hoty kis sáfránvirágot szöggyek. Gyönyörű sárga tésztát löhetöd vele sütni. Szőttem is kicsint a kötényömbe. Közbe valami furcsa álom gyütt rám, ott a sáfránvirágok között. A sáfrán a mögyére vöt űtedvel. Neköm is, mög akivé laktunk is étyszobába. Gondútam, léfekszök a virág alá, mer fogott az álom. El is aluttam. Éccér csak hallom, gyönyörűben énekű- nek. Ahogyan mönnek aprosencijóba. Csak hallom, csak hügatom... Főkelök, nézögelődök, hoty hun, méret Az én pajtásném öregasszom vöt má, de nagyon szépön tudott énekűni. Konyhába, kerbe, kukoricafődön..., énekűt és énekűt. Vöt is neki szép áriájja. Főkelök, nézőm, nincs séhun. Jaj, Istenöm, mi vöt ez? Nézők az erdő felé, ára köllött mönni Andocs felé, séhun égy lélök, nincsprosencijó. De akkor má szédűtem... A szépasszonyok körösztü möntek rajtam, mer a mögyére feküttem. Kérdözöm a pajtásnémtu: - Mamám! Ném vöt maga ja kerbe? A maga hanggyát hallottam, ojjan gyönyörüjjen énekűt. Drága gyerököm, ném vótam én séhunsé... Hunfekütté ? - A maga mögy éjjen. A fejem az én kertömbe, a lábom mög a maga kertyébe vöt. - Mér fekütté angyalom a mögyére? A szépasszonyok körösztü möntek rajtad. Na, asztán, bemöntem, akartam készűni, hogy viszöm az uramnak az ebédöt. Ijjen cukorborsó szezon vöt. Két kalánnyá én is öttem belüle, ahogyan a kemönce elejbe ütem, ahun a könyeret szokták őtteni. De má akkor: - Jaj neköm! Mingyá mökhalok! Fut ki az öregasszony, fut ki ja mönye, a Bözsike. Fut a gazdáhol, hogy aggyon kocsit, mer mökhal a Kovácsné... Összefutnak a népek, az uramat is hazahijják, hogy mi történt... A pajtásném mög aszongya ja mönyinek: - Röktön őtőzz és fuss mingyá ja javósasszonhó Lápafőre. Szalaggy, ahogyan csag bírsz, mer mögrontották a szépasszonyok. Közbe mög a gazda adott kocsit, engöm visznek Göllébe az orvashol. Mikor mögvizsgál, ászt mongya: - Operáni köll. De ja kis mönyecske tüskén-bokron áttu futott, hogy mire én orvashol érők, ű is ott lögyön má ja javósasszonná, nehogy engöm mögoperájjanak. Főfektet engöm az orvas a boncasztára, égy nagyot durrant, mintha a házat lüttég vóna. - Jaj, Istenöm! - Aszongya ja doktor: - Né féj jön! - Mondom neki, doktor úr né háncson, iszön má nincs sémmi baj jóm! - Hát, akkor mé gyütt ide? Hát lássa, nagy beteg vótam, de ez a nagy durranás mögmentöttejaz életömet. Fuggy a mi vót? Amikor durrant, akkor öntötte mög a ruhámat a javósasszony. Mikor má vittek hazafelé, ütem a kocsin és nevedgétem. Ászt monták: - Nézzétök, a Kovács Kati gyün haza! Ül a kocsis mellett. - Bözsike möggyün: - Jaj Kati néném! Ném operáták mög? Mondom: - Bözsike! A jó Isten álgya mög a lábajidat, mög mindön töttödet, hogy ujjan szüvezs vótá, annyirán sijetté, mer má jaz orvas akart fővágni, mikor én nagyod durrant...,és hát látod mögmarattam. Hálá Isten - aszongya -, úgyis ujjan kéccségbe vótam, a kendőmet is lékaptam, a cipőmet léhusztam, árkon-bokron möntem, hogy né kőjjön kerűni, hogy odaérgyek. Miháncs - azongya - bejértem, mingyá ászt monta: - Tudom mér gyüsz. Nálatok égy asszont mögrontották a szépasszonyok. - Hát hunnaj tuggya Bözsi néni? Mer ajis Bözsi vót. - Tudom. Tuttam má, amikor elindútá, ászt mög vitték az orvashol. De, mér odavitték? Mér ném mingyá ide? - Hát, az gondútam, hogy éhozom a ruhájját, hoty ha a bájjá ide tartózik, itt segiccsenek rajta. Ha az orvasra, akkor mög lögyön ott... - Na, asztán mégis a lápafőji javósasszon segitött. 327
