Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
nak számított... Még a máji napig is igy vizsgájják a lovakat, persze, aki ért hozzá... Annak a lónak a tartássát, annak a mozgássát, mindönt figyelőmbe kő vonni. A szömre, ára nagyon vigyázni köllött. Sok, nem értött hozzá, könnyen be löhetott csapni. Mögvötte ja hónapozs vakot... Akkor a törvényök a lóra, ami máma má nincsen. Az ászt jelöntötte, hotyha valaki mögvötte ja vakot uty, hogy nem vötte észre, ászt híjába pörűte be, a bíróság nem vötte figyelőmbe. A lónak töpféle törvénnyé vót. De a hónapozs vakot mök köllött mondani. Ha ja gazdájja éhágatta, és nem vötték eszre, akkor bíróságra möhetött. Mibe vakút mög aló? Átajjába az erőtetéstü. Ha jó huzó vót az a ló, akkor ászt úgy mög löhetött terhéni, hogy mökszakatt. A jó huzó lovat mög löhetott szakisztani. Azér monták:- Ajó ló, vagy mögvakull, vagy möksántull. Úgy izs vót. A jó ló sokszor mögvakút az erőtetéstü. A hónapozs vakság nem, az nem az erőtetéstü van, inkább az istállóba a huzattu, mer a ló nagyon kényös a huzatra. Vigyázni köllött, hogy az istállóba né kaptyon a feje huzatot. Mer kényös a szömire. Mi vót a himpók? Ajis az erőtetéstü van, de ja lábán, vagy a csánktyán, vagy a ny Ígér fölött a háccsó lábán keletközött. Égy csúnya daganatféle, egy nagyon kémén csomó. Ászt nem is löhetött émullasztani. Régön a kupéckodás dicsőség vót. De ja démográcijába a kupécokat elizéták...ravaszog vótak, de ja lóhó értöttek nagyon. Monták és mindég: - Vigyázz! A kupéctu lovat né végy, vagy nagyon ércsé hozzá, mer becsap! Mind ahogy montam is, mikor az embör a vásárba beát, ha lusta vót az aló- hát itt finoman köll mondani - akkor a farka allátjó bedörgűte erőspaprikává. Akármijjen lusta izs vót a ló, az mingyá eméteja farkát, ajéjitforgatta, pöckössen mönt... Hő! Büszkén tartotta magát, mind aki hát ügyes ló, persze, amég a paprika csípte... Ha mök hát, ha rugózs vót az a ló, vagy goromba és harapott, akkor a vásár előtt berugatták. Azér monták, hogy aki lovat akar vonni, a vásár előtt né igyon. Mer ha ivott, nem tutta mögálapittani, hogy a lovat beitatták. Az órán körösztü beöntötték a pálinkát... Szabájossan berugatták a lovat. Amég annak a hatássa l nem mullott, addig az ném bántott senkit. Ászt simogathattad, a lábát eméhetted, nészhetted a fogát... Addig az idegönt ném bántotta. Mer ára nagyon vigyázni köllött, hotyha goromba vót az a ló, akkor ném vötték mög. Ha harapott, vagy rúgott, ezöket rugatták be. Éty sörösövegbü akár két-három deci pálinkát is a szájjába öntöttek, vagy az órába... Szabájjossan szöléd lőtt. En is vöttem éccér ijjent. Ha ném asztán!Mikor az istállóba kijózanodott...!Rúgott, harapott, kapkolódott!De én is...! Ere nagyon köllöd vigyázni. Mondom mast is, hogy aki lovat vösz, a vásár előtt né igyon. Mer ném érzi mög, haja ló be van rugadval. Azér az eső dolog, hogy a lónak az órába bele kő szagúni. Ha alkohol szaga van, akkor ott má baj van. Éccér én is párosztam be kéd deres csikót. Az égyik röttentő szorgalmas, sörény ló vót. Bepárosztam. A bepározás úgy mönt, hogy alakra, magosságra étyformák lögyenek. Mög is szóták, valósággá kiröhökték a faluba, ha valaki égy nagyobbat és égy kissebet összepározott. Ügyé a terét sé étyformán huszták, ami má ném vót jó. Amikor émöntünk a vásárra, vagy a faluba vonni, akkor otthun lé lőtt mérve, hogy alakra, magosságra mekkora ja ló. Lé lőtt mérve, hogy hány maros aló..., lémérte j az embör az elejét, a marját. A hosszát ászt ném. Úgy monták, marra mérünk. Ha ném vót centink, akkor tenyérré. Uty kesztünk é akúnni, ha natyságra mökfelét. 315
