Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Nahát te?Mér nem vakarsz? - Kiszijom segéttiszt úr a dohánt, asztá én is vakarok. Avváfokta a kampózsbotot, odafüzött egyet a hátára nekijje. Hát a Kovács Jancsi nem vót rost, elkapta, bevitte az ökrök közé. Bevákta a jászába, botot a kezibü kitekerte. Akkor má a nagybáttya, mög az ésőbérös odaszalattak, háttu émarkúták a botot és hát nem tutta mögütni éccér se. Mer ot má mökfokták, hogy nem tudót semmit se csínyáni neki. Ebocsátották szögént. Akkor émönt Mozsgóra, észegődöt. Még pár nap od vót. De nagybáttya vót az öregbérös. Annak asz monta, hogy a házátu elircsa, mer akkor ü is möhet. Akkor monta: - Öcsém mönny é, mer - aszongya - máskéb neköm is kő mönni! Aszongya - Maraggyon bátyám, máj ém magam után nézők! Akkor émönt Mozsgóra. Tót körösztapámná od vót. Annak a keze alat szógát. Vót éty tinó ottan Szemmártomba. Asztán goromba vót. A csebényi kocsisog gyüttek, asztán főburogatta ükét oda az drogba. Asztán kütték az összes embör, hoty hajcság be. De nekimönt az emböröknek is. A Nyaka Jóska esz kovádzs vót Szemmártomba. Fokta ászt a sinkhuzót. Na - aszongya - üneki nem mögy neki, de többet senkinek se. Fokta ászt a sinkhuzót, mönt feleje. Lesütötte a fejit, fötört, bömbűt, mönt a Jóskának. Mikor odaért, a sinkhuzóvá uty vákta fejit széjjé, hogy éloccsant a szarva kétfelé. Főfordút. A Jancsi bátyád rakódocs csalamádévá. A két eső ökröt kifokta. Dobot nekik csalamádét önni. Mikor jólaktak, kihuszták ászt a nyakszöget, ami a jármot mög a tézslát összefog’gya. Aszongya neki a Jancsi bátyád: - Módos! Ha mégéccér kihúzod, akkor agyoncsaplak. Hád visszamögy. Rakódocs csalamádévá. A Módos csak kihuszta a nyakát és émönt. Visszazavarta ükét, fokta a járomszöget, fejbeütötte, azon a helön összerogyott a Módos. Mögdöglött. Apám vót ott a takarmánkaszás. - Nézze Miska bácsi, nincs mást hátra, érnék haza és mögmondom, hogy agyonütöttem. - Jancsi, azér nem úgy mögy! Né mom mög! Csak asz mont, hogy remögött az ökör és mögdöglött. Kihoszták a Verbőczit, a szigeti álatorvast. Az mögálapitotta, hogy „lépfenébe” pusztát é. Ott mingyár abba gödörhajiadba mögásták az ökörnek a gödröt. Belökték. Ásót, lapátot, mindönd be köllött oda lökni. Ászt is be köllött temetni. Mer „lépfenézs” vót. Ém vótam gűbölös. És két sorba vótak azok a szép naty tinók. Harminckettő vót. Tiszta pirossag vótak. Szóvá a háta vót fehér, mög a hasalla. Ez a Karán Jancsi, aki Szemmártomba halász vót, pedig nem nagyon ütötte mög véllává. Ódaba ütötte. Lépőn ütötte, égy zuhanásra édopta magát. Há láttunk, de mink se árútuk é. Kihoszták a izét, a Verbőczit: - Hogyan kezdődött? - Hát át, és éccér csak ékezdött remögni. Főborzatt a szőre. - Slussz! Kihúzni innej! Lépfenés! Evitték a gödörbe. Pejig mertem vóna belülié önni. Sémmi bájjá se vót. Lépőn ütötte a Jóska. Jó köllöd vigyázni a szarvasjószágná. Nem nagy ütés kő, ha étalájja, mingyá főbukfencüll. Külömbe tizmázsázs gűbő vót. Ötéves csiratinó vót. Bozsovics Györgyné Jusics Mária 73 év. 1965. Szentmárton-puszta (Hogyan történt a cselédek sztrájkja Szentmártonban a kilenszázas évek elején?) Hát út történt, hoty kevézs vót a füzetés, és akkor strájkot csinyátak. De akkor szigorították ükét. Amöllik keszte, ászt mögvasáták. Kezét lábát. Ezárták ükét. Azér a többi cselédnek azé engettek. Valamöllest kicsit javították afüzetést. Fértápénct és a gabonát. Mögjavitották nekik. 297
