Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szöveges nyelvjárási szemelvények

Üdőssebb embör. Mikor möggyütt a takarodás, akkor ehhelött töttek mást. A takarmányos mög lőtt kazárakó. Vagy ujjan embör, aki bírta. Hát azt bizan nem mindön embör bírta. Erő is köllötött hozzá, mög érteni is.

(Hogyan hívták a kazalnak a tető részét?)

Hajazás. Hajazás... Ékeszte a dérékáná. Mikor má tudod a dereka vót, akkor keszte ha- jazni. Mind éty hásztető, mindég bejjebb. És amikor a hajazás ékezdődött, ot kezdődőt mög az állás. Egy állás, két állás... Hajazásná a kazárakó a kéve fej ét fektette kifelé. Szépön lefelé, hogy az esső lécsuroggyon róla. A másikat, másig végit... aszonták néki tussát, a kéve tussát fektette rá ja hajazásra. Léfogláta vele, hogy a hajazássa ki né csússzon. Akkor asztat addik tetőszte, mék hád be nemfejeszte, mind ét tető, hásztető. Allu a tussá vót kivü. Akkor amikor keszte bevonni a izét, a tetőt, akkor mindég a fejét és mindék srégön fektette a fejét kifelé. A kalásszá vót kivűrü, és ijjen srégön csúcsba gyütt össze.

(Kazalrakásnál pontosabban mit hívtak állásnak?)

Vót a kazának az ódala. Na mast, oda beleszurnak két ijjen karót. Ara tötteg dészkát. Ara köllött áni ézs véllává adogatni tovább a kévét, ha magozs vót a kazal. Mer éccér soha nemfelejtöm el - égy lány úgy léesött. Kicsúszott az éggyik káró, bizony étörött neki az éggyik lába. Akkor vótak ám lányok, nem ám mim mast. Uty hoty hád doptak akkora kévéket, hogy bizan ölég vót az álázsba ékapni és fődobni tovább. Aszonta némöllik: Az öregannyát izs belekötötte. Mikor nagy kévég vótak, mindég aszonta az aratógazda: Na mast kitótam a cselédasszonyokká. Mer mast azoknak köllöt szekérre rakni, mög bizan föl a kazára. De az üvejje se vót könnyebb. Az üvejjét neki köllött fölrakni. A gazda ászt éty formán részéte. Ha az aratók úgy váláták az aratást, hogy a csépléssé együtt, akkor nem a kepén osztósztak, hanem nem tóm mindön tizenkettedik mázsa az övöké vót. Ezök is részesög vótak. Akkor a cséplésné napszámosok nem vótak. Halom, ha a kepét részetek é, akkor masinállást napszámosog végeszték. A cselédasszonyok, lányok.

(Kik vettek részt a cséplésben?)

Gépész, füttő, akkor vót két ötető. Viszond vót ég gazda, aki a mázsálló vót. A két ötető vátották egymást. Na mast, akkor vót az asztalon két lány, aki a kézreadó, mög aki vagdáta el a kévéket. Monták, hogy azok az asztaloslányok, mög hogy a kévemeccőlányok. Azok nem vótag vádval. Azok ketten vótak végig a masináná. Égy, aki ékapkotta a bérösöktü, vagy ahogy dobgyák lé kazáru a kévét. Vaty peddig - mit tóm én ha kocsim masinátok, főfelé dopta a bérös az asztára. Ügyé? Akkor annak ászt é köllöt kapni és kézreanni. A másik am mög vági bele. Adi kezibe az ötetőnek. Éty kévevágó, éty kézreadó. Körülötte vótak szómások, polvások és hát törekösök. Apolvaligba hárman vótak. Kettő, aki vitte a polvát, égy mög mindik huszta a gráblává ki. Igön ám, de nem mindig attak hármat. Nem vót ölég munkaerő. Csak kettő vót. El is köllött hordani, mög ki is köllöt huzni. Soha nem felejtöm el! Akkor ha telli vót a polvalik, pörűtek velünk. A gazda, mög akik od vótak. Mink vótunk tiz-tizénkét éves lányok. [Sic!] Hád bizan, ölég vót. És jó messzire el köllöd vinni. És mikor sog vót a polva, magosra köllöt fölhordani. Es nem vótunk mökfizedvel. Mi? Ny ócfan fillért kaptunk égy napra? Ezér

291