Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
(Hogyan fért össze két család? Valamivel elrekesztették a szobát?) A rosseböket. Eggyik innej lakott a sarogba a fal mellet, másik onnfajfelü a fal mellett. A! Ijjent nem is jó látni. Éty here bejártam. Vótak Ernőm, abba a szobába hét, tiz, tizenöten. Ész szobába! Igaz, hoty naty szoba vád, de hát jába! Konyha mög nem vót. Csak éty szoba vót. Naty füstös konyha vót. Odajártak. Várgyá! Kettő, négy, hat, heten. Főzni. De izé vót ám csinyává: nagy rossebb, buboskemönce. Mózs Ferenc 61 év. 1965. Felsőkövesd-puszta, Szentmárton-puszta (Mikor kezdett cselédeskedni?) Tizenkét évezs vótam. Tizenkét évezs gyerögvótam még. Az eső háborúba. Má dógosztam, szántottam. Hát, amit köllött. A férfiak fokságba vótak. Az asszonyok zsákútak, mög mindön. Tizénnyódzba ékerűtem a tormási gazdaságba. Od vótam tizénnyóctu huszonkettőig. Es hád bérözs vótam. Ötödmagamra kerestem a könyeret. Od vót öregapám, od vót két tesféröm, mög akkor odvót anyám. Mög akkor én. Ötödmagunká vótunk. Apám mög a vilákháboruba. Ezér köllött énneköm ijjen korán ékezdeni szógáni. Apám nem vót, önni mök köllötött. Hát, ha az embör valamit rosszá töd, vagy valami bajt csinyát, ha nem is készakarva, mingyá aszonták az embörnek: Kivitetlek a határbu! Elöp hát fékomvencijót kaptam. Későbben, mikor má mögerősöttem egész komvencijóm vót: tizenhat mázsa gabona, tizenkét métör tűzifa, éty hót kukoricafőd, nyóccáz nétyszögöl kert, nyóccáz nétyszögöl rét. Ev vót afüzetés. Egész évre. Mök húsz kiló só. Mök huszpöngőt kap tunkfértápénct éggy évre. Mikor hát majorgazda lőttem a bérgazdaságba Szemmártomba, akkor ugye négy mázsa búzává löt több a fizetősöm mind eddig, mök tiz mázsa kukoricává. Péncfizetésöm szász pöngő lőtt abba az üdőbe. Kukoricafődem is csak ezörkéccász teleköl vót, mind a többinek. Csakhát kukoricát kaptam tiz mázsát. (Mi volt a majorgazda teendője?) Hát röggé mingyá én kétem esőnek. Három órakor máfő köllöt kenőm. Az összes cselédöt főkejtöttem. Tudót, hogy vót a puszta közepin éggy ekevas. A kalapálló. Azon ütöttünk néhány versöt, igy ezöm mód... Ere kétek a cselédök. Akkor esőnek kiattam a lovaknak az abrakot. Mikor od végesztem, möntem kianni a disznóknak az eleségöt. Közbe kifejtek a csirá- sok, lészépéráták a tejet, köllöt készitteni kivinni az álomásra. Asztám mög a napszámosokat elosztottam, mikor hová köllött a napszámos. Kit vetőgéphöl, kit maktárba, kit ere, kit ára. Em mezőre nem möntem. Nem értem rá. Neköm a maktárba köllötött mönni, a darálóból. Darálásná is ot köllötött lönnöm. A bőrösök munkáját az öregbérös..., az öregbérözs vót velük a mezőn. Röggétű estéiig. Mer ot köllötött lönni. A napszámosokká a csőz vót. Az a csőz dóga vót. Én csak elosztottam, ki hová mén. (Hogyan történt az időfelmondás?) Az üdőfőmondás ? Az főként február 24-én vót. Akkor vót a főmondás, és akkor vót a fogadás is. Akkor izé, a hurcúkodás mög vót: április huszonkettő, huszonhárom. Utyhoty huszonnegyedikére oda köllöt hurcúkonni. Ügyé, hát aki el akart mönni, akkor hát bemönt 281
