Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Szöveges nyelvjárási szemelvények Zsebi József 45 év. 1965. Almamellék, Korcsány-puszta, (Baranya m.) (Hány éves korodban lettél cseléd?) Tizenkét éves koromba kiátam az iskolábu. Nyári üdőbe, üsszl három mustra ökörré vizet hortam a géphöl, maglóher masináláshol, lucérnáhol. Napszámba a cséplőgéphöl. Rá tavaszon félkomvencijóra kanázbujtár lőttem. Asztám mög égy üdősseb bácsi mökhát. Erősseb gyerök nem vöt bérösnek, mind én, akkor kerűtem bérösnek. Hád biza, mink gyerökök kinn aluttunk az istállóba. Mikor kiát a gyerök az iskolábu, akkor kimöntek ezök az ököristállóba alunni. Vót az üdőssebbeknek ágyuk, jobban mondva, prices, az aprób gyerököknek mög vót a sarogba szórna. Azon szoktak nyáron fekünni. És röggé két órákkor gyütt a hajdú: - Gyerökök ébresztői Sokszor fölkétött. A hajdú kimönt a kocsisokból, hotyfönn vannak-é ötetni. Mikor a hajdú kimönt a túsó ajtón - mer két ajtó vót az istállón - mink szépön hanyatt estünk, mer sokszor tizénégyórakkor, vagy éjéikorfeküdünk lé. Gyönyörűjén hanyattestünk, aluttunk tovább. Gyün vissza az örek hajdú, akkor monygya: - Gyerökök! Nem azér kétem föl két órákkor, hoty abba gyönyörköggyek, hoty ti mijjen szépön alusztok. Kéjjetökföl az anyátok istenit és ötessetök! Nyári üdőbe szántani, szekeret rakni tanítottak. Télüdőbe az erdőre kerűtünk bányafát hordani. A terecsönyi fenyves löt kivágva. Pölöskeji Gyura bácsi vót az ésőkocsis. Az mindig bisztatott. Gyöngenyülésü gyerök izs vótam. [Sic!] - Gyere gyerök! Hama möksegittök rakónni. - Mer éggyikfelü nem értem el. Mög vót égy Naty Ferkó nevű. Azok kocsisog vótak. Ezök mögrakóttak, mer mire a bőrösök odaértek, a kocsisok mögrakóttak. Akkor mindig: - Gyere gyerök! Hama segittünk. Ha débe vót is [Sic!] segitöttek, amit nem bírtam. Mök szerették, hogy : Na, a gyerök igyeközzön! Débe ha kifoktunk, két óra ötetézs vót. Ha elaluttam, bizony mikor fölébrettem, sokszor allig vót annyi erőm, hogy ászt a nagy, erős, urodalmi vasas szekérrudat és jármot föleméjjem. Mer mék csak tizénhárom évezs gyerög vótam. Es igy vótam ezörkilencszáznegyvenkettőjig. Monygyuk abba jaz üdőbe, má nem vótam segiccségre rászorúvá. Mikor má tizenhét- tizénnyóc évezs vótam. Negyvenkettőbe bevonútam katonának. Akkor negyvenhadbagyüttem haza katonájéktu. Akkor mög má vége vót a cselédéletnek. (Milyen nevű ökreid voltak?) Legéső vót Csöndes, Gujás, Dallos, Pompás. Asztán Korcsámba vót szilaj, Högyös. Szintén háttu mögen Kökén, Daru. Akkor Lukafára kerűtünk, ot mög vót Zsiván, Vidám, Sipos, Csillár. Neköm több ökröm nem vót. (Hogyan nevezték a két első ökröt és hogyan a két hátulsót?) A két eső a tézslás, a két háccsó a rudas. 279 I
