Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

TY

tyúk tik (-tya) fn. ’házityúk (Gallus domesticus)’. Ehös, mind a mónár tiktya. [Ti. nem éhes, hiszen egész nap ehetik.] Szh. Vő. OrmSz. 563; ZsNyj. 178

tyúkász tikász (-sza) fn. ’baromfit piaci célra felvásárló vándorkereskedő’. Hozzánk a pusztába éty szögén sfáp tikász járt baromfit vásáni. Él lova vöt, rissz-rossz kocsivá...

tyúkhordó kánya tikhordó kánya ('-jja) fn. ’vmilyen nagyobb testű ragadozó madár, amely tyúkot is elragad’. Én naty tikhordó kánya rácsapott a kotlósra. - Ém mind gyerök, fejbeváktam a tikhordó

kányát, annyirán é vót fogláva az ángyom a tiktyává. Asztán nem akarták neköm éhinni. L. kánya

tyúkól tikól fn. ’deszkából, téglából készült igénytelen ól baromfiak számára’. Ét tikól vád dészkábu is a cselédnek. Ha köllött hurcúkonni, hát lögyön há bezárni a baromfijukat.

tyúkpásztor tikpásztor (-«, -gya) fn. ’az uradalom tyúkjaira, csibéire vigyázó (8-12 éves) leány’. Gyönge kis Ián vótam, tikpásztor lőttem a Julcsa néniné. Majorosné vót a bárójékná.

246