Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

T

többkeresős család töpkeresős család (csalággya, csalággyuk) fn. a cselédségnél gyakori nagycsalád, amelyben több egész vagy félkonvencióra beszegődött családtag van’. Szoc. [A többkeresős család jobban tudott boldogulni., amely részben oka volt a cselédség átlagnál nagyobb számú gyermekáldásának is.] Nézze uram, a töpkeresős család má jobban i tudott vergőnni ja pusztába. Azér, ha csak löhetött, a család közös asztáná maratt.

többlámpás ~ (-sa, -suk) mn. ’egy nagy cselédszobában lakó több család, akik között nem volt egyetértés, azért mindegyik külön lámpával világított magának’, peior. [Elmarasztaló jelző. Ti. Ha közös szobán lakó családok megértették egymást és takarékosságból csak egy lámpát égettek a szoba közepén, az az egyetértés és békesség szimbóluma is volt.] Hogy laktunk -éétyszobába? Hajjaj! Mikor Gálosfán laktunk négyen-öten laktunk étyszobába.... deminkégylámpássag vótunk. ... Veszeködés éty csöpp se... Akkor, ha nem vöt égyesség, négy-öt lámpa is égött éccérre. Azog vótak a többlámpássak.

tökcserép edény ~ {-ök, -tye) fn. ’tökhéjból készült edény’. Nr. [A vastaghéju takarmánytököt kemencében megsütötték, a lágy részeket kanállal kivájták. A kemény héját vízmerítőnek, öntözőedénynek és szemes eleség kiszórására használták.]

tőle tüle (éntülem, tetüled, ütüle, mitülenk, titületök, ütülük) nm. ’felőle’. Titületök elékhetne ja ház. - Aszondik tetüled jába beszét a Böske, nem attá rá sokat. Vö. OrmSz. 552

Tőled! Tüled! msz. ’állatterelő szó (a lónál): Balra!’. Tüled Madár! Vö. OrmSz. 552

tölgyes tölös (-se) fn. ’tölgyerdő’. A vargánya jobbára a tölösögbe szók lönni. Sásrédbe még ászt is tiltották szönni a cselédüknek. - Leginkább a terecsönyi alerdész üldöszte, ha valakit ot fogott a tölözsbe. Vö. OrmSz. 552. tölös

tölgymakk tőfamakk (-tya, -tyuk) fn. ’tölgyfa (Quercus) termése’. A tőfa- makktu nagyon bizalmas a disznó.- Még átak azok az igazi ősfák abba ja Zselicbe, az uradalom üsszé beeresztötte a sűdőket, tavaszig ki se gyüttek az erdőbü. Az a disznó ólat nem is látott. A tőfamakkon kihisztak, tavasszá asztán az egész fókát egybe vitte ja keresködő.

töltőke tőtike, tőttike {fje) fn. ’ovális alakú alacsony, fából készült sajtár, melynek a fenekén fémtölcsér van, a bor hordóba töltésekor használják’.

tőr ~ fn. ’madárfogó csapda’. Nr. [Kukoricacsőre lófarokból több hurkot erősítenek. Ha rászáll a madár, a lába beleakad a hurokba, és nem tud elrepülni.] Úgy rém mind a tőrbeesöt madár. Szh. Vö. OrmSz. 554; SzegSz. II. 594 törek ~ {-öt, -tye) fn. ’a cséplőgépből kihulló, apróbb szalmatöredék’. [Általában összekeverik a szalmával.] Vö. OrmSz. 554; SzegSz. II. 595

törekes törekös {-se, -ssük) fn. ’a cséplőgépből kihulló töreket (apróbb szalmát) a továbbító személy’. Egy cséplőbandába két törekös Ián vót.

törekhúzó törekhúzó (-jja) fn. ’a cséplőgép alól a törekszalmát eltávolító munkás’. L. törekes

töreklyuk töreklik {-tya) fn. ’hely a cséplőgép mellett, ahova a törekszalma hullik’.

törés ~ {-ök, -se) fn. 1. ’szoros cipő v. szerszámnyél által okozott vizhólyag, bőrleválás’. Törézs van a lábomon. Mu242