Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
T szállítását végző cseléd’. Abba az üdőbe ugye, még a báró Szemmártomba lakod, vót külömp parádéskocsis. Av vitte a bárót mög a bárónét. - A tisztikocsis asz csak a gazdatisztöket horta. tiszttartó tisztartó (-jja) fn. ’uradalmi vezetőember, aki nagyobb majorokban az intéző felett állt, több majornak közös irányítója’. tiszteltet tisztűtet (-ok, -ecc, -ő, -öl, tisztűtessön)’ i. ’üdvözöltet’. Tisztűtetöm az otthum valókat. - Tisztűtet az egész család. titkár ~ (-gya) fn. ’uradalomban a földbirtokos (herceg, gróf, báró) személyi ügyeinek, levelezéseinek intézője’. titula ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’ társadalmi rang, megszólító cím’. Abbajaz üdőbe nagyon mök köllött anni a titulát az uraknak. - Ha valakinek méltóságos vót a titulájja, nem ám, hogy naccságos úr! Röktön étessékűték az embört... tojásszedő tojásszödő (-jje) fn. ’tojást piaci célra felvásárló vándorkereskedő’. A tojásszödő hátán hordott én nagy kosarat, abba vitte a tojást. Vót ét tormási, agy gyütt mindön kéthédbe. - Husfét előtt a tojásszödő narancsot hozott a pusztába, écseréte tojásér. Ity kaptak a gyerökök narancsot husfétra, am má nagy izé vót... tokmány ~ (-nya, -nyuk) fn. ’tehénszarvból v. fémből készült kaszakőtartó, melyet kaszáláskor a kaszás a derekán a szíjra akaszt’. Add ide a tokmányodat, az enyimbü kifót a viz. - Neköm tehén szarvába vót a tokmányom, nem zörgőd benne ja kaszakü. tollaspogácsa ~ (’-jja) fn. pogácsa, melynek közepébe tollat szúrnak’. Nr. [Szilveszter este a család minden tagjának egy-egy pogácsát sütnek. A pogácsa közepében toll van. Abból, hogy sütés közben hogyan perzselődnek meg a tollak, az egészségre vonatkozó jóslatokra következtetnek.] tollaszsidó tollazszsidó (-zsidaja, -zsidajuk) fn. ’liba- és kacsatollat felvásárló, zsidó vándorkereskedő’. A tollazszsidó hozzánk pusztára nemigön járt, inkább a falugba. Tutta mér. Mer a cselédnek tilozs vót libát, mög récét tartani, hát eladó tolla se vót. tompora ~ (’-jja) fn. ’far’. Há. Mökcsuszott a meredök ódába, mastat fájdittya a tomporájját. Vö. SzegSz. II. 585. tompor; ZsNyj. 176 topa ~ mn. ’ügyetlen’. Mit tud maga segitteni a topa ujjaival - De topa vagy! Mögin elestél Vö. OrmSz. 549; SzegSz. 11.585 tor ~ fn. ’temetési lakoma’. Ha valaki nem tóm, hát torra hivatalos ugye? Azd visszautasittaní nem szab'. Mer a halóinak nem lösz nyukta a mázsvilágon. Vö. OrmSz. 549; SzegSz. II. 586; ZsNyj. 176 torz torzon mn. ’torzszülött’. Ot Szentamázsba [Szenttamás pusztán] él lánnak születőit ujjan, hoty futkozott a falon. Úgy ütötték agyon. Há.Ara monygyák, hogy torzon. [Ti. állati tulajdonságokkal rendelkező torzszülött.] L. üszög tótrózsára ~ hsz. ’cifrán’, fám. Kiő- tőzöt tótrózsára. - Mögvertem én asz tótrózsára. - Fölöntösztem a szobát tótrózsára [ti. a földes szobát, hogy ne porozzon, rózsa formában öntözték meg vízzel], totya ~ mn. ’a kövérségtől ügyetlenül csetlő-botló’. kedv. Mas kétek, azé totyák a kizs zsibák [kislibák]. - Kis totya! Na, lépögessé szépön! [Ti. kisbabát járni tanít.] totyakos ~ mn. 1. ’hájas, kövér (ember)’. gúny. Mit akar maga vén totyakos? 2. ’dúslevű, puha (gyümölcs)’. Totyakos körte. Vö. SzegSz. II. 590; ZsNyj. 173 241
