Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
sz még nem alut kinn az istállóba, de a béröslegényök azok kinn. Egy rakás szénán, vagy a takarmányon. szapora ~ mn. 1. ’gyors’. Ém má nem tudok ujjan szaporán járni. - Szapora beszédű embör. 2. ’sokasodó’. Jó szapora a tésztám [ti. főzés után jól megdagad]. - Szapora, mind a nyúl. Szh. Vö. OrmSz. 496; SzegSz. II. 451 szaporátlan ~ mn. 1. ’lassan haladó (munka)’. Szaporátlan ez a kapállás. Derékig főverte a gaz. 2. ’kevés termésű’. Szaporátlan ez a mák az idén. Vö. SzegSz. II. 451 szár ~ fn. ’gyeplő v. az a hosszú szíjpár, amely a ló zablájához van erősítve, s a másik végét a kocsis tartja a kezében, hogy a lovakat irányítsa’. Aliik tuttam a szárt fogni, annyirám fásztam. száradó szárodó (-jja, -jjuk) fn. ’kifeszített ruhaszárító kötél, ruhaszárító alkalmatosság’. Szombaton mosta Szűz Márija a kis Jézus ruhájját. Kitötte ja szárodóra. De esses vót az üdő. Akkor Márija fohászkodott és mingyá kisütött a nap. Vasárnapra tiszta ruhát tudott a kis Jázusra anni. Azér mongyák, hogy szombaton, ha csak éty percre is, de kisüt a nap. szárazbér szározbér (-ök) fn. 1. ’természetbeni illetmény’. Szoc. [Az uradalmi intéző, kasznár és segédtiszt a pénzbeli fizetésén kívül, az uradalmi termésből természetben is kapott meghatározott mennyiségű terményt, vagyis szárazbért.] Az itnézőnek kapátfőggye [saját maga művelt] nem volt. Szározbért kapott. Odavitték késszen a helibe. 2. ’negyedévi pénzbeli bér mellett késztermény, lakás és étkezési lehetőség’, fn. A Julcsa néni majorosné vót a Bidermanékná, ű szározbért kapott. szárazbetegség szározbetekség (-gye, -gyük) fn. ’tüdővész, tuberkulózis’. Szároz- betekségbe sokan mökhátak a pusztán. Egész családok. Kistódvároson a temetőbe héd gyeröke fekütt égy asszonnak egymás mellett. Mind szározbetekségbe hát mög. szárazétel szározétel (-gye, -gyük) fn. ’hidegétel, nem főzve és sütve, ált. kenyérrel fogyasztott étel’. A cselédasszonnak mindön nap főzni köllött. Ha débe nem, akkor este. Mindönnap szározétellé az a férfiembör se birta. - Mikor hajnába a bérös főkét, az asszon ékészitötte neki a tarisznyát. Szározétel: Könyér, ha vót kis szalonna, túró, paprika. Sokszor mök csak éggy üveg tej. száraztúró szároszturó (-jja, -jjuk) fn. ’tejfellel, sóval, paprikával kúp alakúra összegyúrt és füstön, árnyékos helyen szárított túró’. Isten bocsássa mög, sokszor má kopogott is az a szároszturó, azér csak jó vót a tarisznyába. - Ha otthun töttünk asztára szároszturót, akkor friss tejföllé leöntötte. szarv ~ fn. 1. ’szénából v. szalmából vasvilla segítségével összetűrt csomó, melyet rakodáskor a kazal v. a kocsi sarkaira helyeznek’. Féódákos a kocsi [ti. nem szimmetrikus rajt a rakomány]. Bejjep tőgye a szarvát! 2. ’hatalom’, peior. A gazdanénak naty szarva vót a pusztába. - Akkor ükelme szarvat kapott, nem fét senkitü. - Mas még nagyop szarvat kapott az elnök. 3. ’szarvat kap’. Szőj. ’elszemte- lenedik’. Én jába feddöm a gyeróköt. Az annya ujjankor pártújja. Attu még nagyop szarvat kap. 4. ’letörik a szarva’. Szőj. ’elveszti hatalmát’, gúny. Máj letörik még a szarva. Vö. OrmSz. 499 szárvágó ~ (-jja) fn. ’kissé sarlószerű- en hajló rövidnyelű, kukoricaszár vágására használt vasszerszám’. Vö. SzegSz. II. 457 226
