Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

sózóteknő sózóteknő (-jje, -jük) fn. ’a nyers disznóhús sózására használt, kb. 120x40-50 cm méretű, egy fatörzsből (fűz-, nyár-, hársfából) vájt faedény’. Sózóteknyőjje má nem mindönik cselédnek pót ám. Akkor kivé vót étyszobás, vagy étykonyhás lakópajtásné, attu kűcsön- kérték.

sörgyefa ~ (’-jja, -jjuk) fn. Valószínűen kutyabenge (Frangula almus)’. Nr. [Erdők szélén élő bokor féle, amelynek egyenes növésű ágait botnak, pipaszárnak használták.] A Pali betyárt nemfokta a goló. Csak sörgyefa pipaszárból löhetött agyonlünni. A szeretője mög a titkot péndzér elárúta a pandúroknak. Lezsbe átak, és mikor a visnyeji szőllőbű akart átmönni a vitorági erdőbe, ott lütték agyon az utón. Májig is od van étemedvel. Sirgyát májig is gondozzák, de hogy kik, asz kérőm, titok.

sörnyés ~ mn. ’varos, sebes’. ... akkor mögnézni, hogy a nyigér, nem-é sörnyés (a ló pata feletti része) nem-é sörnyesebös... L. sörnyesebes ua.

sörnyesebes sörnyesebös mn. ’varos, sebes’. L. sörnyés ua.

sparherd sporhelt sparhelt (-tye, -tyük) fn. ’takaréktűzhely’. Nr. [A csld. nyelvjárásban a falazott és a gyári takaréktűzhelyeket egyaránt sporheltnek nevezték.] Raktá je tüzet a sparheltbe? - Nekünk (ti. a cselédnek) má az is aranyozs vót, ha sparhelt vót a szobába. L. rakott sparherd, csikósparherd, asztali sparherd

Ssss! ~ ’csirkét, tyúkot elterelő hang’, standbeli ~ mn. ’a hadkötelezettség alapján tényleges katonai idejét töltő fiatal férfi’. [Általában 20-22 éves korig.] Standbeli katona vótam, má kintAsiagóná az olasz fronton harcútam. - Még az a béröslegén a standbeli katonaüdejét lé ném

S

szógáta, egész komvéncijót nem kapott, csak má mikor lészerét. Addik csak háromnegyedér szógát.

stempli stémpli (-jje) fn. ’okmánybélyeg’. rég. csld. Szoc. [A cseléd bérlevelére v. szegődőlevelére ragasztott 2 pengős okmánybélyeg.] Ha kiattak a cselédön [elbocsátották a munkából], akkor ahum beszegődöt, kérték a bérlevelire a kétpöngős stémplit.

strájfa ~ (’-jja) fn. ’a lovak közé helyezett, láncon függő rúd az istállóban’. Rúgott [ti. a ló]. Engöm nekiszoritott a strájfának. Vö. SzegSz. II. 422

súber ~ (-ok, -gye) fn. ’deszkából készült, fordított trapéz alakú kocsialkatrész, amely függőleges vájatba illesztve a kocsi v. szekér két végét zárja le, hogy szállításkor a homok, föld, krumpli, kukorica ki ne hulljon’. L. cserény

sublót suglat (-tya) fn. ’fiókos bútordarab’. Ennek se köl mondani: Verd mög Isten! Éty suglattya vót, ajis ledűt a szekér- rü. Vö. OrmSz. 483; SzegSz. II. 425 sudár ~ (sudarat, sudarak) fn. ’kocsis-, kanász- és béresostor végére kötött, raffiából font, durranó hangot adó ostorrész’. Té má tue sudarat spödörni, gyerök? Vö. OrmSz. 482

sudaras ~ mn. ’magasan, karcsún növő (fa)’. Jaj de magos, sudár magos a nyárfa teteje. Nd. Hol vót, hol nem vót ész szép sudaras erdő. Nm. Vö. ZsNyj. 164 sudárfa ~ (-'jja,-'jjuk) fn. ’a gémeskút (sudaraskút) függőlegesen mozgó, 3-4 m-es része, amelynek végén a vízmerítő vödör lóg’. Jeges a sudárfa, nehéz vizet huzni... Nd. - Béreslegény mögy a kútra itatni...Oly csöndessen huzza fői a sudár- fát, hallgatja ja szeretője panasszát. Nd.

sudaraskút sudaraskut (-tya) fn. ’gémeskút’. rég. ritk. A legellőgbe csak

220