Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

R

lova vót, tudod-é? Ha an nem vót othunn, a rózvájtérgya gondoszta mög ükét. L. lovász. Vö. ZsNyj. 161

rózsa ~ (-jja) fn. ’kisleány nemi szerve’. (ameliorativ) gyny. Kislányom! Húzd lé a szoknyád! Kiláccik a rózsád.

rózsás forgácsfánk rózsás forgácsfánk (-tya) fn. ’fánkféleség’. Nr. [Alaposra nyújtott fánktésztát köralakúra kivágják, középen több rétegben egymásra ragasztják, széleit kicsipkézik, s úgy sütik zsírban. Sülve a rétegek virágszerűen szétnyílnak.] L. fánk

rozsláng rozsláng (-gya) fn. ’legfinomabbra őrölt rozsliszt’. Ha a Kopp kisasszonyokná őlettem Boldogasszomfám, mindék kértem rozslángot is. Vö. SzegSz. II. 378

rőf réf (-öt, -ök, -tye) fn. ’egy felnőtt ember karhossza, kb. 70-80 cm’. Ér réf röviggyeb vót mind a métör. Csak fokta a zsidó, mérte a kezihöl. - Patkó Bandi nem réfre mérte a gyócsot, hanem kocsiruthol. - Éviszi a réföt. [Ti. elszalad, elfut.] Szój. - Jába viszöd l ja réföt, hazahoz a könyér. [Ti. ha a gyerek el is fut a büntetés elől, az éhség miatt hazajön.] Vö. OrmSz. 456; SzegSz. II. 378

röfös zsidó réfös zsidó (-zsidaja, -zsidajuk) fn. ’rendsz. egylovas kocsival közlekedő, zsidó vándorkereskedő, aki méteres textilféléket árusított’.

rőkönyödik ~ (rőkönyöcc, -ő, -öl, rőkönyöggyön) i. 1. ’megijed vmitől’.Hdd bizan! Kicsit rökönyöttem mikor láttam.

2. ’penészesedik (ruhaféle)’. Vö. SzegSz. II. 378

rövidkocsi rövitkocsi (-jja, -jjuk) fn. ’szokásos tengelytávolságú munkakocsi, deszka oldallal’. Ha dógzónap vót, akkor jobban a rövitkocsit hasznáta az a kocsis, mongyuk ha gabonát vitt a malomba.

Ruc! ~ Rúc! ~ Ruc é! ~ ’kacsát terelő szó’.

rudas ~ (-sa) fn. ’a négyes fogatban a két hátulsó ökör v. ló’. Émondi am még mastat is löttyid-vóttyát a béröséletnek. Möllik ökör vót a rudas, mög a tézslás...

rudazókötél ~ (kötele, kötelük) fn. ’8-10 m hosszú kenderkötél, amellyel a gabonával, szénával megrakott kocsi, szekér rakományát lefogó nyomórudat hátul a kocsi aljzatához erősítik’.

rugfa rukfa (’-jja) fn. ’nehezebb tárgyak (kocsi, farönk stb.) emeléséhez használt vékonyabb emelő rúd’.

rukkol rukkul, rukkull (rukúsz, -ó, rukújjon) i. ’katonának bevonul’. Akkor rukkútak a huzbelijek [akik 1920-ban születtek]. - Októberbe rukkútam be katonának. Nd. L. berukkol

ruszkibogár ~ L. bükkfabogár, pila, pilabogár, pilicskó

rühös rühes mn. ’bőratkák okozta betegségben szenved’. [Arühös állat (birka, kutya, macska) vakaródzik, szőre kihullik, állapota legyengül.] Az urodalmi birkákat, ha rühesseg vótak, fertőtlenittőbe fürdették.

214