Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

R

rekettye rekötye, reköttye fn. ’berekfa v. égerfa (Salix cinerea)’. Ha neköm seb vót a lábomon, mög édösanyámnak is, reköttyének a levelit töttünk ra. Vö. OrmSz. 455; SzegSz. II. 357

rékli rétli (fje) fn. 1. ’férfi kabát, zakó’. Uj rétli vót rajtam, de tejjessen elázot. 2. ’női blúz’ L. bekötős rétli, lebegős rétli. Vő. ZsNyj. 160

rekruta regruta (-ájja) fn. ’a hadkötelezettségi törvény alapján besorozott, de még be nem vonultatott fiatal férfi’. [Általában február és október közötti időben.] Sorozás után a régruták nótaszóvá gyüttek be ja pusztába. - Régruta vótam, akkor má udvarótam afeleségömnek.

remfel remfül (-ok, remfüsz, -ő, remfűjjön) i. ’pletykáz, rágalmaz’. Egész nap a Katit remfűték a mezőn.

remic ~ (-ök, -ce) fn. ’áthatolhatatlan bozótos hely’. Ebbe a nagy remidzbe, csoda ha mökteröm a róka?

remonda rémonda (’-jja) fn. 1. ’katonaló’. ... id van száz rémonda, válasszá belőle! Ez a jó, ez a ló, huszár alá való... Nd. 2. ’erős igásló’. gúny. Vannak jó rémondák, éhuzzák a gépet. 3. ’magas és erős, kövér ember’, átv. peior. Nagy rémonda asszom vót. Vö. SzegSz. II. 359

rend rönd (röngye, röngyük) fn. 1. ’szabály, illendőség, közösségi elvárások betartása’. Eső helön a gazda tartott röndöt a pusztába. 2. ’kaszával levágott, földön heverő fű v. gabonasor’. Tizenhat évezs vótam, mikor a röndöt éppúgy kiváktam má, mind apám. - Ritka rózsát nem lőhet röndre vágni. Nd.

rendelés röndüllés (-se) fn. ’parancskiadás a majorban lévő munkák elvégzésére, munkaelosztás’. Este, sötétödés után az eső emböröknek mök köllötöt jelönni röndüllésre. Az intézőné. Ügyé abba az

üdőbe kiatták parandzsba, hogy mit köl csinyáni. Vót hát asztán kösztük ujjan, hogy vitte a szerepöt. [Beosztásával visszaélt, a többi cselédre árulkodott]

rendi rém, reny (-ök, remgye, rennye) fn. ’sütő (tűzhelyben)’. A Mariska esz szók sütni a rembe krumplit. - Nem süt jó a renyöm.

reng rönög (rönöksz, rönög’gyön) i. ’reng’. Mikor mögy ez a sok traktor, csakúgy rönög a ház. - Rönög a főd. Vö. OrmSz. 456

répacsősz ~ (-sze) fn. L. csősz répakapa ~ (’-jja) fn. háromszög alakú kis kapa, rövid nyéllel, melyet (térdelve v. erősen lehajolva) répa egyeléshez használnak’.

repécsel röpicsül, röpicsüll (röpicsűsz, -ő, röpicsűjjön) i. ’(madár, baromfi) rep- des, a szárnyaival verdes’. Ujjanyog vótak má a csibéjjeim..., röpicsűtek.

repecskes repecskös mn. ’repedéses’. Édös istenöm, mindön kiszárod. Repecskös a főd. Vö. OrmSz. 456. repecskös

ress röss mn. ’friss, ügyes’. Vót két röss ökröm.

ressen rössen hsz. ’frissen, ügyesen’. Hát látom én, hogy mén előttem valaki nagy rössen. De homálozs vót [derengett], nem ismertem ki.

restel rostéi, röstell (-ök, röstész, -ő, röstéjjön) i. 1. ’lusta elvégezni’. Nem röstétök émönni abba a messzeségbe? 2. ’vmit szégyell’. Röstellöm a dógot kicsit, de má möktörténödött. Vö. OrmSz. 458; SzegSz. II. 361

részel ~ (-ök, részész, részéjjön) i. ’a részesművelésért járó terményrészt kimér’. Addig nem vót szab' hozzányúni a terményből, még a hajdú mög nem részéte. Vót úgy is: akivé jóba vót, annak a nagyobb baglátgyelűte mög. Kire talán hara210