Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
R ráaggat ~ (ráaggacc, -ó, -ol, ráaggasson) i. 1. ’vmire ráakaszt, ráfüggeszt’. Ráaggattak mindönt ára az esz szöm lánra: függőket, brostüket, gyöngyöket... 2. ’ráver’. Az aptya ráaggatot néhányat, mingyá tutta a röndöt. L. aggat. Vö. OrmSz. 4. aggat rabszolga törvény rapszóga törvén (-nye, -nyük) fn. ’a sajtóban ezen a címen elhíresült 1898. évi cselédtörvény, amely korlátozza az uradalmi cselédek szabad költözködési jogát’, hiv. raci ~ mn. ’kevertfajú állat, (az angol és a mangalica sertés, vmint a svájci tarka és magyar szilaj szarvasmarha hibridje)’. [Ismertető jele: az orron, bőrön és lábon található fekete folt.] Hízónak legjobb a raci disznó. - Vót Sásrédbe ér raci üszőnk. rác kötél ~ fn. ’a gabonakévéket ösz- szekötő szalmakötél, melynek csavarási módja az, hogy egy maroknyi gabonaszálat a kalásznál egyszer körülcsavarnak és visszahajtanak a szárára, a szárcsomót kettéosztják és úgy fektetik a földre, hogy a megcsavart kalászcsomó felül legyen’. L. magyar kötél, német kötél ráctehén ~ (tehene, tehenük) fn. ’alacsony termetű, vörösbarna színű lapálymarha’. Edösapám Gáloson a józsefnapi vásáron vött ék kis ráctehenet. Lentrü a Dráva mellű. De nagyon öklelőzs vót. L. kuli, kulitehén ua. racsak ~ (-ot, -tya) fn. ’izzadtság’. Futottam hazájig, csupa racsag vagyok. rádörrent ~ (-ök, rádörrenc, -ő, -öl, rádörrencsön) i. ’vkit goromba hangon megtorlással fenyeget, a cselekvés megismétlése esetére büntetést helyez kilátásba’. Az erdős [erdész] rádörrentött a cigányokra. - Na, akkor a tanittó is rádörrentött a gyerökökre az iskolába. ráerőltet ráerőtet (-ök, -ő, -cc, ráerő- tessön) i. ’ráerőszakol, rákényszerít’. Addig-ad dig rámerőtette ászt a vén tikot, hozzam é. - Máshol akart isférhöl mönni, de ráerőtették észt, aki ura is löt nekijje. Vö. SzegSz. II. 344 ráfér rátér (-ök, -ő, -öl, rátérgyön) i. ’vminek a felületén elegendő hely van arra, hogy vkit, vmit rajta még el lehessen helyezni’. Nincs ujjan rákot szekér, hogy még né térne rá. Sz. - Pista bácsi, rátérne még ez a véka répa a szekérre? L. fér. Vö. SzegSz. II. 344 rafinált rafanérozott mn. ’minden hájjal megkent, ravasz, dörzsölt’. A rossep sé talájja a fészkit [ti. a tyúkét], mer ujjan kirafanérozott! - Rafanérozott éd dáma, néféjj! [Ti. ravasz, rossz életű nő.] L. kirafinált. Vö. SzegSz. II. 344. rafanérozott ráfűz ~ ráfüz (-ő, -öl) i. ’vkire ostorral, bottal ráver’. Ráfüszköttem a valagára néhányat. - Fűzz rá éggyet! Mit ál ottan? rag ~ (-gya) fn. ’mennyezet és a tető által bezárt, összeszűkült zug a padlástérben’. A kukoricát behorták az egerek a rag alá. L. ragalja. Vö. OrmSz. 449 ragalja ragájja fn. ’a mennyezet és a tető által bezárt zúg a padlástérben’. Ahum van az istállónak a ragájja, befészkétek oda nagyon a patkányok. L. rag. Vö. OrmSz. 450 ragmái ~ ragmáll (ragmász, -ó, rag- májjon) i. ’vmit több ízben megismételve 207
