Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

p

porcfü porcfű (-jet, -jje) fn. ’kopasz porcika (Hernaria glabra)’. Nr. [Régi hiedelem, hogy porcfűvel benőtt helyen aludni nem jó. Ugyanis az emberben lakik egy béka, mely szereti a porcfüvet. Ha valaki alvás közben nyitva hagyja száját, a porcfű illatára kimászik. Ha az felébred, mielőtt a béka visszatérne, az ember meghal.]

porció porcijó (-jja) fn. 1. ’lónak, ökörnek, tehénnek szalmakötéllel előre összecsomózott szénamennyiség’. Mer a széna porcijóba van ködve, gyere rózsám tedd a lovam elébe! Nd. 2. ’lónak, ökörnek, tehénnek kiadagolt takarmánymennyiség’. Adott nekik az Imre bácsi ép porcijó szénát, a lovaknak semmi bajjuk. 3. ’emberi ételadag’. Te csak né jajgass Jóska! Te má mökkaptad a porcijódat!

porcióz porcijóz (-ó) i. 1. ’az állatok etetéséhez egy-egy adag szénakö- teget csomóz’. A takarmányos télüdőbe porcijózott. Nehogy az a kocsizs, vaty talám bőrös többet ötessöm mind az a másik. 2. ’állati v. emberi eledelt kiadagol’. Vő. SzegSz. II. 322

portékás partékás (-sa) fn. ’vándorárus’. Kirakottak a partékások. - Pusztára csak a partékások jártak árúni.

porzsávás ~ mn. ’hosszasan betegeskedő, aki ugyan nem súlyos beteg, de nem is egészséges’, rég. Friss légy! Jó légy! Porzsávás né légy! Nd. Vö. ZsNyj. 157 poszka ~ mn. ’fejletlen, csenevész’. Aggyon az isten száz ólat, éty poszka malacod bele! Nd.

potentát poténta (’-jja) fn. 1. ’idegen ember’. Valami poténta van a tanittó udvargyába. 2. ’csavargó’. Odavetemödöd valami poténta. 3. ’úr, nagy tekintélyű ember’. Minekünk éggy intéző má naty poténta vót. Vö. SzegSz. II. 325

pótinca ~ mn. ’hanyag öltözködésű’. Tűrd be az üngöd dérékát! Né léty pótinca!

pozdorja pazdérgya (-jja) fn. ’kenderforgács, az összetört kendernek a hulladéka’. Szároz, mind a pazdérgya. Vö. OrmSz. 443; SzegSz. II. 326

pödör spödör (spödrök, spödrő, spödröl, spödörgyön) i. ’(bajuszt, kendert, raffiát) ujjvéggel megsodor’. Spödri a bajcát. - Sudarat spödör. Vö. OrmSz. 444 pőrekocsi ~ (-jja) fn. ’oldal és lőcs nélküli kocsi’. [Nagyfatörzs (rönk) és gerenda szállításakor az oldalakat lőcsöket, saroglyát a kocsiról leszerelik.]

pörköl pörküll (-lő, pörkűsz, pörkűj- jenek) ’leölt disznó (hízó) szőrét szalmával leéget’. Na, akkor a kösségbe tiltották a pörküllést, nehogy tűz lögyön a faluba. - Annak a disznónak a húsa is jobb, amit uty pörkűnek, mint afórázotté.

prangatíroz prangatéroz (-ó, -ol, -zön) i. ’pazarol, elherdál’, rosszalló A kis keresettyét mind éprangatéroszta. L. pazarol, pazal

prices ~ (-cse, -csük) fn. ’fából durván összetákolt egyszerű fekhely’. Szégyön-é vaty se uram, biza a béröslegényök, bujtá- rok, mök hát kiöregödött férfijak is, kinn hálátak az istállókban. Még jó, ha vót nékijjük priccsük.

prifungál prifungul, prifungull (pri- fungúsz, prifungújjon) i. ’ócsárol, lebecsül, becsmérel’. A vásárba a vövő mindék prifungúta ászt a tehenet, amit mög akard vonni. - Sokat prifungúták a lant, pedik ük se vótak külömebbek.

prosecció proséncijó (-jja, -jjuk) fn. ’vallásos zarándok csoport’. ...hallom én, gyönyörűjjen énekűnek, mögy a proséncijó Andocsra. - Hun van Töröcskétü Andocs? Gyalog möntünkproséncijóvá.

204