Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
p és ácsmunkával fogalalkozó ember’. Edös fijaml A pintér av vót, aki gerendát faragott az erdőn. A pintérnek a pusztán monták úgyis, hogy faragó. Csinyát az hidat, kocsit, mék hordót is. Vő. OrmSz. 436; SzegSz. II. 308. L. faragó pintérforgács ~ (-csa) fn. ’gerendafaragáskor visszamaradó forgács, ácsforgács’. A pintérforgáccsá évekig étüzétünk. pintesüveg pintösöveg (-gye, -gyük) fn. ’1,5 literes üvegfiaskó’. En édös szép, pintösövegöm! Nd. - Fogok a hónomalá éty pintösöveg vizet és mék a mezőre kapáni. pinnyog ~ (pinnyoksz, pinnyog’gyon) i. ’pislog’. Minygyá alszik a gyerök, má pinnyog. - Csak pinnyogot, pinnyogot, mikor magáholgyütt [magához tért]. pinyókál ~ pinyókáll (pinyókász, -ó, pinyókájjon) i. ’pislákol, álmosan pislog’. Éféfelé mápinyókátam. - Tégy a tűzre, má csak pinyókáll. L. pillog, pinnyog pipes pipös mn. ’olyan, aki szeret öltözködni és magát így mutogatni, pi- perkőc’. gúny. Láttad a gazdánét, mijjem pipös? - Pipös Juli [ragadványnév], L. pi- peskedik, pipesen. Vö. OrmSz. 438 pipeskedik pipösködik (-ök, pipös- köcc, -öl, pipösköggyön) i. ’csinosítja magát, szépítkezik’. gúny. Énneköm nem vót módom pipöskönni. L. pipes, pipesen. Vö. OrmSz. 438 Pipikéjje! Pipikéjje! Pipikéjim! Pipikéjim! ~ ’csirkét, tyúkot hívogató szó’, msz. pipitér ~ (-ök, -gye) fn. ’réti százszorszép’ (Bellis perennis)’. Apró kizs virág gya vót, mind a pipitér. - Telli vót a gyöp pipitérré. pirgál ~ pirgáll (pirgász, -ó, pirgájjon) i. ’hüvelyéből kézzel babot, borsót kifejt’. Pirgállok kizs borsót déré. L. hüvelyez, ki- pirgál. Vö. OrmSz. 438 pirgáltbab pirgádborsó (-jja) fn. ’a zöld hüvelyéből kifejtett bab, fejtett bab’. Máma pirgádborsótfőzök. pirhanyagos ~ mn. 1. ’száradófélben lévő, porhanyó (föld)’. Nésztem. Lőhet szántani. Pirhanyagos a főd. - Pirhanyagos fődbe vetöttünk. 2. pirosas színű, pirosodó’. Má pirhanyagos a cserösnye gyerökök. Nemsokára öhettök. Vö. OrmSz. 438. pirhanyós pirongat pirongat (pirongacc, -ó, pi- rongasson) i. ’korhol, megszid, szóval megfed’. Sokat pirongatta az aptya, de jába [hiába], - Mökpirongattam én: Fia örekcseléd is, szégyűjje magát. Vö. OrmSz. 438; SzegSz. II. 310; ZsNyj. 155 pirsút pirsut (-tya) fn. ’gondozott, időnként megtisztított erdei vadászösvény’. Nyáron jártak a robotosok pirsutad vakarni [sarabolni]. - Csak ezön a pirsu- ton tarcson [menjen], odaér Csebémbe [Csebény községbe]. piskura ~ (’-jja) fn. ’nudli, angyalbö- györő’. Löz déré mákospiskura. - Szeretőm apiskurát, csinyáj lányom! pitli ~ (-jje) fn. ’lovak lemosására használt puttony formájú (kb. 15 1-es) faedény, melynek egyik oldala magasabb, fogásra alkalmas lyukkal’. Hozz a pitli- be vizet! Mögmosom a lovat, csuppa égy racsak [izzadt és sáros]. - A tehenek farkát is mök szokik mosni pitlibe. Máma talán nincs is. Vö. SzegSz. II. 313 pitvar pitar (-gya) fn. ’ház előtti oszlopos tornác’. Vót édösapámnak éty tesférgye. Kim fekélődött a pitarba. Nagy beteg vót. Gyönyörűjjen tudót faragni tükröst, mindönt. - A sog baromfi beát az esső elü a pitarba. Vö. OrmSz. 439; SzegSz. II. 313; ZsNyj. 154 pityergőszájúpertyetszáju mn. ’siró- szájú, pityergő’, gúny. Mér vagy ujjam 202
