Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
M át, hátul keresztben kb.5 cm széles pánt tartja’. Kesébben divadbagyütt a melles kötény. A pusztán előbb, mind a pógárokná. L. kantáros kötény ua. méltóságos ~ mn. a grófi, bárói családok tagjainak kijáró cím, megszólítás’. Ahánszor csag begyütt a báróné a konyhába, mindég: Keziccsókullom méltóságos asszon! Ha öccör egymás után, akkor öccör, mög mingy ár sorakozó, kezetcsókúni neki... méltóságos asszony méltóságos asz- szon fn. ’bárónőnek, grófnőnek kijáró megszólítás, címzés’, elav. méltóságos úr méltóságos úr fn. ’bárónak, grófnak kijáró megszólítás, címzés’. elav. melyikünk möllőnk nm. ’kettőnk közül én v. te’. Nézzünk össze möllőnkneg van szop szöme! Nd. mélykocsi méjkocsi, mélkocsi (-jja) fn. ’kényelmes rugózású hintó’, csld. L. családi kocsi, hintó, magaskocsi, féderes kocsi mélyszántás mélszántás (-sa) fn. vetés előtt ekével mélyen megforgatott mezei föld’. meneteles mönetelös mn. ’hosz- szan emelkedő hegyoldal’. Jó mönetelös part esz, halod-é? L. huzamos part. Vő. OrmSz. 374; SzegSz. II. 145 meny mony (-e, -ük) fn. ’a családhoz, rokonsághoz tartozó fiú feleségének megnevezése a fiú szülei részéről’. A mönyem nem lányom, a vöm nem fijam! Km. - Éngöm a mönyem háld Isten, nagyon mögböcsűt. - A mönye Jó híre tötte a valagát. pejor. [Ti. jómódú családhoz került feleségnek.] menyecske mönyecske (-jje, ’-jjük) ’a család fiatal férfitagja feleségének megnevezése a fiú családja részéről’. Égy asszon mindaddig mönyecske, amég a napa él. Sz. - Hogy jó órába mongyam, nagyon jó mönyecskét hozott a fijam. - A mönyecske nem sok böcsületöt adott a napának. - Mönyecske, mönyecske, né mönj a cserözsbe! Nd. menyétasszony mönyétasszon fn. ’menyét’. Nr. Mönyétasszont nem szab’ agyonverni, mer aszonygyák, hogy oda parazsat hoz ésfőgyujti a házat. - ...hád, bejárt a mönyétasszon az ólba. Uty küttünk é, hogy éggy orsó kócot töttünk a járássába, hoty fonnya mög. Többet asztán nem izs gyütt. mérce merce fn. 1. ’gabona és folyadék mérésére használt, kb. 32 1-es, fából készült sajtáralakú mérőeszköz’, rég. 2. ’takarmánytök héjából készült edény’. Nr. [A takarmány tököt kemencében megsütötték, majd a lágy részeket kivájva a héját víz és szemestermény merítésére használták. Ezzel vitték a szemes eleséget a baromfiaknak és mérték az eleséget a disznóknak.] Vő. OrmSz. 375. merce méregzöld mérögződ mn. ’közép sö- tétségű zöld’. mérés ~ (-se) fn. ’az uradalmi cselédek negyedévi gabona-, só- és pénzilletményének kiadása’, elav. Méréskor még égőmét is möktámadott. Nézzék az öléktelent má ejis komonista. - Mérésné cselédasszonyog vótak, tudod. Ara a férfiak nem kaptak üdőt. L. fertály, méretés méretés ~ fn. ’a cselédek negyedévi gabona járandóságának kiadása’. Mindön fértába vót a méretés. - Méretés- kor kapta az a cseléd a negyedévi kis gabonáját. L. fertály, mérés mergyeget mergyöget (-ök, mergyögecc, -ő, -öl, mergyögessön) i. ’(a meglepetéstől, megdöbbenéstől, ijedtségtől) mereszti, 178
