Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

M

megreguláz mögréguláz (-ó, -ol, -zon)

1. ’(embert, állatot) szidással, veréssel fegyelemre szoktat, megfegyelmez’. Mög- régulászta az öreg a lovakat. - Am má jobban mögrégulázná afeleségit. - Aptyuk kicsit régulázza mög a gyerököket, ím má nem birog velük. Vő. SzegSz. II. 127

megrehül mögrehül, mögrehüll (mög- rehűjjön) i. ’korhad (fa)’. Magátu mögrehűt az öreg bútor. L. pudvásodik, petyekesedik megrémlik mögrémlik i. ’vmely halott képe álom közben vagy kényszerképzet formájában megjelenik’. A napám töpször is mögrémlött előttem. - Vót ujjan asszon, hogy nem rémlöt mög előtte ja halott. Asz fő merte őtősztetni, ha valaki hát mökhát.

megrezeníroz mögrezenéroz (-ó, -ol, -zon) i. megfegyelmez’. Mögrezenérozik máj ha katona lössz [ti. a fiú], L. rezeníroz megrökönyödik ~ (mögrökönyöcc, -ő, -öl, mögrőkönyöggyön)’ i. 1. ’megvizesedik, nyirkosodik’. Mögrőkönyödött a szénám.

2. ’nyirkosodva penészesedik’. Magába, állássába is mögrőkönyödik, há. Mér nem forgatitok? [Ti. a gabonát a padláson], Vö. SzegSz. II. 128; ZsNyj. 161

megsajdít möksajditt (möksajdicc, -ó, -ol, möksajdiccson) i. 1. ’megsejt, előre megérez vmit’. Valahogyan möksajditotta a büdös, hogy má én is tudok róla... 2. ’eltulajdonít, ellop vmit’. Valaki nem möksajditotta a bicsakom [zsebkésem] a maktárná. L. sajdit

megsínyli möksélli ts. i. (mökséll, -öd, mökséjje) i. ’megszenvedi’ A jószág is möksélli a naty hidegöt. - Mast azér kicsit mökséllötte, hogy átűtettük [ti. a növényt], Vö. OrmSz. 477. sínyli; SzegSz. II. 129 megsüllyed möksülled (möksüllecc, -ő, -öl, möksüllennek) i. ’kocsi, szekér kerekei a sárban, kátyús úton, mezőn oly mértékben lesüppednek, hogy az igavonó állatok nem tudják tovább vontatni’. Vót biza, hogy a négy ökör möksüllett a mezőn. - Jó van ám! Mögraktam én a szekeret terhévé, de ja szekér a lábbá möksüllett. - Az a jó bérös má tutta, mennyit rakóggyon, hogy a szekere mög né sülleggyön. - Sülleggyön el ez a puszta örökre, csak én éccör kimöhessek belőle. Nd.

megszerez mökszöröz (mökszörzök, mökszörzöl, mökszörző, -zön) i. ’törvénytelen utón javakhoz jut’. Gazda vót. Mökszöröszhette magát a bárójébu. - Sokan mökszöröszték magukat a zsidókébu a városijak. Vö. SzegSz. II. 132

megszól mökszóll (mökszósz, mök- szóllon) ti. ’vkinek az elfogadott erkölcsi normától eltérő szokását, hibáit kibeszéli, bírálja’. Vót az a Kati, mindég urakná szógát. Lenyirette a haját, rászokott a cigárettára mög má kezdőit urassan is beszéni... Nagyon mökszóták a pusztába. Monták is neki: Mi? Má neköd nem is jó, ahogyan mi beszéltünk? - Ha ja az a cselédasszon nem meszéte ki fijam kéccör égy évbe ja lakássát, akkor nagyon is mökszóták a pusztába. Szögényög vótunk, de nem ám hogy mocskossan! Mer mökszóták.

megtakarít möktakaritt (möktaka- ricc, -ó, -ól, möktakariccson) i. 1. ’megbecsül, érezteti szeretetét’. Nagyon möktakaritt a Mariska engömet. - Ászt mök kő hanni, a rokont nagyon möktakarittya. 2. ’megőriz’. Mindég möktakarittom, amit tétüled kaptam ajándégba. 3. ’takarékoskodik’. Úgy, azé möktakarittya a kis péndzit. L. takarít. Vö. OrmSz. 528. takarít; ZsNyj. 172

megtilódik möktilódik (möktilócc, -ó, -ol, möktilóggyon) i. ’viszontagságok közt sok helyen megfordul’. A cselédembör sok

176