Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

M

nyék megmunkálását, betakarítását megengedi’. Mögeresztötték a répát. 2. ’lovat gyorsan enged futni’. A lapon [síkságon] mögeresztötte a lovakat. - Mögeresztötte a szárt [gyeplőt]. 3. ’futásnak ered’. Na, asztám mögeresztöttem én. Éty futás hazájig! L. ereszt, megenged. Vő. OrmSz. 132. ereszt; SzegSz. II. 106

megesenkedik mögesenködik (-ök, mögesenköcc, -öl, mögesenköggyön) i. ’megkönyörül, megsajnál’. Mögesenködött szö- gény árván. - Mögesenködöt rajtuk az intéző, hát igy marat vissza szógálatra.

megesett lány mögesött Ián (-nya, -nyuk) fn. ’házasságon kívül gyereket szülő leány’. Pusztán is akatt, hogy vöt mögesött Ián. De az nagy szégyön vöt! Am má legénhő nem is tudott férhő mönni. Talán hibás, öreg vagy özvegyembőr ha évöttel

megfásul mökfásul, mökfásull (mök- fásúsz, -ó, mökfásújjon) i. megdermed, megmerevedik, megkeményedik (emberi test, sült v. főtt burgonya)’. Mökfásút má [ti. a halott], mire észrevötték. - Mökfásút má az a krumpli a lábozsba, nem lőhet mögönni. L. elfásul. Vő. OrmSz. 147. fásul megfér möktér (-ök, -ő, -öl, -gyön) i. ’vhol van számára elegendő hely’. Nem nagy ez a ház, azér möktérüng benne. - Sok jó, kis helön is möktér. Sz. L. fér, elfér megfogad mökfogad (-Ó, -ol, mök- fogaggyon) ti. ’(uradalmi intéző) cselédembert egy éves szolgálatra szerződtet’. Akkor a tesférömet Csertőn mökfogatták csirásnak. - Körmentpusztán kocsisnak fogattak mög, Kadarkút mellett. L. felfogad megfolyat mökfolat (mökfolacc, -ó, -ol, mökfolasson) i. ’párosodási inger jelentkezik, megtermékenyül (tehén)’. Mökfolatott a Kávé [tehén], L. folyat. Vö. SzegSz. II. 110

meghajt mökhajt (-ó, -ol, mökhajcsa, mökhajcsák) ts.i. ’lovat erőltetve, olyan tempóban dolgoztat, hogy az megbetegszik’. Mökhajtotta a lovat, azér van him- pók a lábán. - Ha mökhajtyák a lovat és mingyá itatják [ti. izzadtan, hevülten], annak vége. L. hajt

meghibázik mökhibázik (-ó, -ol, -zon) i. ’hiányzik’. Valami kevés ha mökhibázik a magbu, akkor kisegéllek.

meghunyorodik mökhunyorodik (mök- hunyorocc, -ó, -ol, mökhunyorogygyon) i. ’vhol meghunyászkodva, megalázkodva meghúzza magát’. Ahun hás sokam vótak lányok a cselétházná, akkor émöntek szó- gáni. Valami úri házná mökhunyorottak. Nagyon köserves könyér vöt. L. hunyorodik megigliz mögigliz (-ök, -ö, -öl, -zön) i. ’iglivel (lókapával) vmilyen kapásnövényt gyomtalanít’. Mögiglisztem vóna ám má a kukoricát Pörösékné, de esses az üdő.

megillet mögillet (mögillecc, -ő, -öl, mögillessön) i. ’vmit megérdemel’. Amit keresőt, mög is kapta [ti. megverték]. Mögillette. - Mögilletitök, hogy a gyerök pockod vögyön rajtatok [ti. szemtelenül viselkedjen], - Annyit csak mögillettem vóna, hogy éhíjjanak lakodalomra. L. illet. Vö. OrmSz. 251. illet; SzegSz. II. 115; ZsNyj. 124

megindul mögindul, mögindull (mög- indújjon) i. ’üzekedni kezd, párzási ösztöne felébred’. Üzeni a csordás, hogy mögindút az üsző. - Ötessetög vele sót, előb mögindul. Vö. OrmSz. 252. indul

megiramodik mögiramodik (mögira- mocc, -ó, -ol, mögiramoggyon) i. ’mozgás közben vmely testrész megrándul, s fájdalmas érzés marad utána’. Mögiramodott a bokám, mind az éccéri asszonyé. Egész édagatt. - Mögiramodott a derekam. Vö. OrmSz. 254. iramodik

174