Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K kredit ~ kredikt (-ök, -öt, -tye) fn. ’protekció’. ...hogy nagyob lögyön a cselét krediktye, az asszonyok émöntek kapáni a gazdának [ti. ingyen dolgoztak a majorgazda feleségének]. kriminális ~ mn. ’elviselhetetlen, kibírhatatlan’. Utyhogy a báróné kriminálizs vót. Ahánszor begyütt én nap a konyhába, annyiszor mök köllötött csókúni a púderos kézit. - Ez égy kriminálizs gyerök. Nem tud néki az annya parancsúni? krumplis pogácsa ~ (’-jja, ’-jjuk) ’csak liszttel, krumplival, sóval, vízzel, kevés zsírral gyúrt egyszerű pogácsaféle’. Cselétházná hetenként éccér biztos, hogy vód borsóleves (bableves). Melleje mindég krumplis pogácsa. - Sokan má ebbe ja világba szégyüllik a sóspogácsát is, mög a krumplis pogácsát is. Mer asz szögényös. Az én fijam mök, ha hazagyün, májig is aszongya: Édösanyám, neköm sémmi mást, csak borsólevest és krumplis pogácsát késziccsön. kucorog ~ (-ok, -ksz, -ol, -ó) i. ’szűk v. kis helyen szoroskodik, fázva összehúzza magát’. Sasrétbe az ánygyodék tizen kuco- roktakétyfődesszobába. - Ottkucoroktunk a váróterömbe, vártunk a vonatot. kubikus kubikus (-sa) fn. ’kubikolás- sal foglalkozó földmunkás’. Mikorgyába a halastókat csináták é, még nem gépekké, nem is a cselédök, hanem az urodalom kubikusokat hozatott az Alföldrü, azok talicskászták a fődet. Vö. ÉrtSz. 771. kudal ~ kudall (kudász, -ó, kudájjon) i. ’vmitől való félelmében menekül, elfut, eloson’. Kudátak, nem mertek mögvárni. - Néféj, mastat kudát haza. L. elkudal. Vö. OrmSz. 331 kudari leves ~ fn. ’savóból készült leves, melybe kenyértésztából sült lepényt (puporát) tördeltek’. ...mikor apupora jó szijós [szívós] lőtt, akkor vákta késsé bele a kudari levezsbe. kujtorog (kujtorgok, kujtoroksz, kuj- torgol, kujtorgó) i. ’csavarog, szanaszét jár, mikor máshol volna a helye’. Hun kujtoroktá egész estéiig? L. lófrál. Vö. OrmSz. 331; SzegSz. I. 844; ZsNyj. 138 kuka ~ mn. ’néma’. Vö. OrmSz. 331; SzegSz. I. 844 kukoricacsősz ~ (-sze) fn. L. csősz kukoricaföld osztás kukoricafőd osztás (-sa, -ssuk) fn. ’az uradalmi cselédek béréhez tartozó kukoricaföld évenkénti kimérése’. Emész lányom belőttem, máma van a kukoricafőd osztás? Gyelűd mög a mögyét, csinájj ék kompot a sarkára! L. földkimérés, földkiosztás kukoricagánica ~ fn. ’kukoricalisztből főzött pépes étel, puliszka, amit zsírozva v. tejjel leöntve fogyasztanak’, kukoricagóré ~ (-jja) fn. L. góré ua. kukoricaprósza ~ ('-jja, ’-jjuk) fn. ’kb 2 cm rétegű tészta, kukoricaliszt, aludttej és tojás keveréke, tepsiben sütve (esetleg a tetején lekvárral megszórva)’. A kukorica prósza szép sárga vót. Ha vót rávaló légvár, akkor a gyerökök uty szerették, mind a sütemént. De ja kukoricalisztté is csak spórúni köllött ám! L. prósza, búza- prósza, aludttejes prósza kukubizse ~ fn. ’a kakukkmadár neve aratás után, amikor elnémul’. - Hágát mint a kukubizse. Nr. [A néphit szerint a kakukk amikor az első kepét meglátja a mezőn, elnémul és vércsévé változik, azaz kukubizse lesz.] kulcsár kujcsár (-gya) fn. ’uradalmi magtáros’, elav. Egyes gazdaságban maktáros a neve. L. magtáros. Vö. SzegSz. I. 848 kuli ~ (-jja) fn. ’alacsony termetű, vörösbarna szőrű, igénytelen szarvasmarha, 157 i
