Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

harangosztak. De én nem nagyon szerettem. Hozzászoktunk a kalapálláshó.

kalapáló ~ kalapálló (-jja) fn. ’felfüggesztett ekevas v. vasúti síndarab a major közepén, melyet két fakalapáccsal ritmikusan ütögetve ébresztik a cselédeket, jelzik a reggeli, ebéd és uzsonna idejét’. Szemmártomba a műhel előd vöt a kalapálló. L. kalapáló vas, vas

kalapáló béres kalapálló bérös (-se) fn. ’ökrökkel, szekérrel dolgozó uradalmi cseléd, aki külön juttatatásért a kalapálót ütögetve ébreszti a pusztai cselédeket’, hiv. L. béres, kétökrös béres, négyökrös béres, igás béres, első béres

kalapáló vas ~ kalapálló vas fn. ’felfüggesztett ekevas a puszta közepén, amelyet ütögetve ébresztik a cselédeket, jelzik a reggeli, ebéd idejét’. Dijósba a gazda háza élőt lógott a kalapálló vas. L. kalapáló

kalapoz ~ (-zá, -zanak) fn. ’kalapot levéve, azaz megalázkodva vmit kér’. Tudod te ászt, a cselédnek törvényössen szabadság nem járt. Hajaz intézőn jó ümögvót, akkor égy évbe három napot adott neki. Temetésre, lakodalomra mög vásárba. Máshá nem ám, de azért is kalapozni köllött.

kalkulál kárkulál, kárkuláll (kárku- lász, -ó, kárkulájjon) i. 1. ’vmit számadatokkal megtervez, előre kiszámít’. Előre szokik má kárkuláni, mit kapnak máj érte. 2. vki vminek az elvégzését előre megtervezi’. Ük uty kárkulátak, hogy máj orvozs vöszi el a lányukat. Vö. SzegSz. I. 675 kaminkó kaminkó (-jja) ’a sütőkemence köré fából épített féltetős, kamraszerű épület szerszámok és húsfüstölés céljára’. A kaminkóba van a söprű, hosz ki! Vö. SzegSz. 1.676. kamin

kanálfánk kalányfánk (-tya) fn. ’evőkanállal kiszaggatott és zsírban kisütött fánktészta’. L. fánk

kanálgombóc kalángombóc (-ca) fn. ’evőkanállal kiszaggatott és kifőzött galuska tészta, nokedli’. rég. Kalángombóc vód déré a csibéhő [csirkepaprikáshoz]. Vö. OrmSz. 271

kanász ~ (-sza) fn. ’a disznókat őrző pásztor’. A kanászok éggyik a másikát úgy nagyom mögböcsűték. - Azér mégis nagyon, de nagyon lénészték a kanászt. A kanász főggye mindég a legszéső vót. Lektöpször az erdő alatt, ahum má nem tarmött a főd. Akkoriba av vót mondval: Ha nem teccik, ájj odább! [Ti. költözz el a majorból!] L. cselédkanász, urasági kanász. Vö. OrmSz. 274; SzegSz. I. 678; ZsNyj. 127

kanászbalta kanázbalta (’-jja) fn. ’rézből, vasból készült balta kb. 1 méteres nyéllel, melynek az élével ellenkező oldalán kúp alakú foka van’. ...három napig mullattak a kanászok valamöllik csárdába. De akkor oda bemönni nem ám! Se csöndér, se senki... A kanázbaltát belevákták a gerendába... Vér isfót. Ujjan izs vót. Vö. OrmSz. 274

kanászbocskor kanázbocskor (-gya) fn.’széles, laposelejű, primitív bőrlábbeli, kétoldalt a boka alatti szegésben két szíj, amely a lábszárhoz erősíti a bocskort’. Nr. [A kanászok a többi pásztortól eltérően fűzött bocskort hordtak. Az I. Vh. után csizmában, a 30-as években bakancsban kezdtek járni.] Régön a kanászogbocskor- ba jártak. Gyut eszömbe. Ijjen kizs gyerög vótam, a kanázbocskord vásárom vötték. Föllü szíjjá vót összefűzve. Csizmács csak innepre ha hortak. - Mögismerni a kanászt ékös járásáru. Tüzött-füzött bocs- koráru, kispödröd bajcáru. Nd.

kanászbot kanázbot (-tya) fn. L. fur- kósbot, pásztorbot

134