Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Kik voltak az uradalmi cselédek?
A cselédek költöztetése a század elején április 24-e, Szent György napja volt, ami a cselédéletben külön fogalommá vált. Ezen csak 1935-ben változtattak, ekkortól a költöztetést 1945-ig április elsejére tették át. Mivel a munkahelye, a kenyere soha egyetlen cselédnek sem volt igazán biztos, a cseléd életforma egyik sarkalatos pontja éppen a költözködés (hurcolkodás) volt. Minden pusztának megvolt a saját törzscselédsége: a gazda, öregbéres, parádéskocsis, csősz, elsőkocsis, vincellér, kertész, bognár, kovács stb. Voltak, akiki 5-20 évet is eltöltöttek ugyanazon a pusztán, bizonyos privilégiumokra tettek szert, pl. valamivel nagyobb volt a járandóságuk, padlós szobájuk volt stb. A cselédség többsége, (béres, kocsis, pásztor) azonban gyakran vándorolt. Az elhanyagolt majorokból 5-6 család is cserélődött évenként. A költözködés önkéntes okai: több család által használt közös, vagy vizes, egészségtelen földes szoba, az iskola messzesége, a bér kifizetésének akadozása vagy elmaradása, nem egy esetben az embertelen bánásmód, egyéni sérelem. Az elbocsátások gyakoribb okai: a cseléd gyenge egészségi állapota, politizálás, a parancsok kritizálása, lassú munkatempó, lopás, verekedés, stb. A volt cselédség megalázott sorsát tehetetlenül és szégyenkezve viselte. 1945 után róla még családjuk előtt is csak restelkedve beszéltek, idegenek előtt elhallgatták. A cselédvilág zártságának jobb megértéséhez tudnunk kell, hogy az uradalom a szegődőlevélben kikötötte, hogy a cselédnek a majorból „semmi időben, sem ünnepen, sem vasárnapon - engedély nélkül távoznia nem szabad.... A gazda engedélye nélkül idegenek látogatását elfogadni, vagy bárkit éjszakára lakására befogadni... legszigorúbban tiltatik.” A cselédnek egész életében egyetlen törvényben megszabott szabadságos nap nem járt. Az intéző külön kérésre egy évben 3 nap távollétet engedélyezhetett temetés, vásár és lakodalom esetén. A cselédségnek 1939-ig sem egészségi biztosítása, nyugdíja, sem kegydíja nem volt. A cselédek többségét élete végéig sem látta orvos. A cselédek sorsfordulója 1945. Az új demokratikus kormány törvénnyel szünteti meg a feudális rendszert. A nagybirtokokat állami tulajdonnak tekintik és megkezdik a földosztást. A gazdasági cselédek többsége földet igényel és családonként általában 7-8 kát. hold földet kap. A zselici cselédség egy részét német községekbe telepítik be, más részük, mint újgazda a szétosztott hiányos termelőeszközökkel próbál új életet kezdeni. Eszközök híján közel egyharmad részük nem vállalkozik az önálló gazdálkodásra és az állami gazdaságok dolgozója marad. Az 1950-es években az újgazdákat is könyörtelenül a termelőszövetkezetekbe kényszerítik. Nagy a csalódottságuk. Megítélésük szerint a cselédsorból ismét cselédsorba kerültek. 12
