Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

H hinta hinda ('-jja) fn. 1. ’kötéllel v. lánccal felfüggesztett deszkalap v. bot, amelyet a rajta ülő v. a mögötte álló sze­mély előre-hátra lendít’. Vasárnap délután a gyerökféle hindát csinyát a pusztába és hindátak. Még a nagylányok is, legényök... 2. ’az uborka és a tök kúszó szára’. A buborkát szengyörnapkor vetötték Ászt monták: Ujjam messzire fusson a hindájja, mind amijjen messzire hurcúkonnak a cselédök. - Ha a tök hindájja átmönt a szomszéd kukoricába, am má baj vót. hintafa hindafa (-jja) fn. ’mezei füg­gőágy, csecsemők részére’. Nr. [2 mhosz- szú, könnyű, lapos karó, melynek a széle­sebb végén (mint a tűfokában) lyuk van, a négy darab karót párosával X-alakban a földbe szúrják, a lyukakba belekötik egy lepedő négy sarkát és abba teszik a pólyásgyereket a mezőn. Rendeltetése, hogy míg az anya dolgozik, a gyerekhez ne férjen hozzá kígyó, vagy valami más állat.] Hindafára tötteleg bennetöket, mer sog vót aférög abba a Lukafába. [Lukafa- pusztán] hintázik hindál (-ó, hindázzon) i. ’hintázik’. Kin láttam a gyerököt. Hindál. Vö. OrmSz. 233; ZsNyj. 116 hintelék (-öt, -ök, -tye) fn. ’kalács, ki­főtt tésztára szórt ízesítő adalék és süte­ményfélék tölteléke (mák, dió, túró stb.)’. Csak kétféle hintelékkel sütöttem haltésztát [rúdalakú keltkalácsot]. hintó (-jja) fn. ’fiáker, négykerekű, rugós és párnázott, könnyű szerkezetű ünnepi kocsi, melynek a hátulsó ülésén felhajtható vászontető van’. A major­ban legmagasabb rangú úr és családja használta. A parádéskocsisnak mindég rékcomba [készenlétben] köllött áni a hintával, ha ja báró, vagy az uraság akart valahá mönni... L. családi kocsi, féde­res kocsi, magaskocsi, mélykocsi. Vö. OrmSz. 233; SzegSz. I. 599 hipel-hupol hipül-hupul, hipül-hupull (hipűsz-hupúsz, -ó, hipűjjön-hupújjon) i. ’többszöri megszakítással, változó erős­séggel dübörgő hangot hallat’. Hipűtek- hupútak a katonák gyakorlatozáskor. hír hér fn. ’vkiről, vmiről kapott érte­sülés’. rég. Járgy Isten bérévé! [Jókívánság: Járj szerencsével!] Vö. OrmSz. 233 hírbe visz hírbe visz, bérbe visz ’hírül ad, elhíresztel’. Vót ujjan asszon, hogy a bérösök hírbe vitték má: Vigyázzanak, mer ujjan asszont hosztunk, hogy összeverték utánna a tepszit [ti. örömük jeléiül, hogy a majorból elköltözik]. híres hérös, hirös mn. ’vmely kiemel­kedő tulajdonságáért, cselekvéséért álta­lánosan ismert’. Hérös embör vót abba az üdőbe az Imre. Vö. OrmSz. 234 hirtelen hörtelen hsz. ’váratlanul, gyorsan’, rég. Hörtelen hát mög a komám. Vö. OrmSz. 234. hörtelen; ZsNyj. 117 hirtelenében hörtelennyen hsz. 1. ’vá­ratlanul’. 2. ’sietve, hamarjában’. Hörtelen­nyen nem is tuttam mihő kaptyak? hitvány hitfán, hitfány mn. 1. ’gaz­ember, gyenge erkölcsű’. Hitfán embör vót örök életibe. - Nem vagyok én hitfán embör, tudom, hogy az ígéret szép szó, ha möktartyák, úgy jó. 2. ’silány, vézna, gyengenövésű’. Mondom a bábának: Láti, mit kibír égy ijjen hitfán asszom mind én? - Mondom ennek kis a hitfán lánnak: vi­gyázz lányom a csibékre! hívni hínya in. ’meghívni, odahív­ni’. Vótatok má hínya lakodalomba? Vö. OrmSz. 231. hizalmas ~ mn. ’gyorsan hízó, jól hízó (disznó)’, rég. ritk. A bükkmakktu nagyon hizalmas a disznó. De a hizó zsirgya nem alszik mög. lkrás lössz. 119

Next

/
Thumbnails
Contents