Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
H még jó émángúnak [megvernek], Vö. OrmSz. 229; SzegSz. I. 591 heptika ~ (r’jja, -’jjuk) fn. ’idült légcsőhurut , bronchitis’. Véleksző-é még a héptikás Pistára? Mindég kehűt szögény, ugye aszonták rá, hoty heptika ja bájjá. herákol herákul, herákull (hérákúsz, -ó, hérákújjon) i. ’krákog, hörgésszerű hangot hallat’. Nagyon csúnyán hérákút, kehűt. -Akkorra mája tüdeje elégött. Hérákút állandójjan. Nem is ét má sokájig. herbekel herbekül, herbeküll (herbe- kűsz, -ő, -jjön) i. ’tétlenkedik, napot lop’. Rosseb a Nanit! Ha nem herbeküll othum, masmá évégesztüng vóna a kapálássá azon a dörcon [kis dombon]. - Vótak azok a nagy lányai. Herbekűtek othum mind a naccságák. Mök kurvákottak. herceg ~ fn. ’a feudális hierarchia szerint rangban közvetlenül az uralkodó család tagjai után következő, legmagasabb rangú főnemes, megszólítása: kegyelmes úr’. A herceg Eszterházijaknak kilencfenkilenc daminomgyuk vót. A századikat akirál má nem engette, mer akkorföllü múta vóna az üvét. - A herceg Eszterházi hétlovas hintán hajtatott be Mérő jelű Kapozsba. Vö. ÉrtSz. III. 224 herdál herdál (hérdász, -ó, hérdájjon) 1. ’gyümölcsöt, ruhát, papírt, kenyeret cél nélkül késsel, ollóval összeaprít’. Mér engedőt tés, hogy a gyerök hérdájja a könyeret? - Nem kői má neki, csak hérdájja a szép ómát [almát], 2. pazarol’. A kis keresettyit mind éhérdáta. heréi ~ (-ész, -jjön, heréllön, heréjjünk) ts.i. ’hím állatot ivartalanít’. L. kiherél herélőkés heréllőkés fn. ’pásztorszerszám kb. 5 cm hosszú, vesealakú kés, melynek a domború fele éles, főként malacok kasztrálásához használják’. Nr. [Nyelét ólomberakással díszítették.] heréit heréit (-tye) fn. ’ivartalanított ló’. Keze alad vót két jó herétt. Futólovak... Hess! Höss! Hess el! Höss! msz. ’csirkét, tyúkot elkergető szó’. Vö. OrmSz. 241 hessze ide - hessze oda ~ Szőj. ’ide- fuss-odafuss’. jába! Nem győzöm éggyedü. Hessze ide-hessze oda! Hát nem vagyok én se ördög. - A futkozó kocsisnak av vót a dóga: hessze ide-hessze oda! heszít heszitt (heszicc, -ő, -öl, hesziccsön) i. 1. ’szándékosan mérgesít’. Évvé heszitöttük a bikát: Sót, sót a bikának, élös fejszét a nyakának! 2. ’uszít’. A foldzbundisták akkor ékeszték heszitteni a sfábokat a magyarok ellen. L. felheszít hetes ~ (-ök, -se) fn. ’az uradalmi istállóban 1-1 hétig éjjeli ügyeletet tartó kocsis v. béres’. Szoc. [Éjjel az uradalmi istállókban arra vigyázott, nehogy a jószág körül kár keletkezzen. Ti. éjjeliőri feladatot látott el, de nappal is kellett dolgoznia.] ...amöllikre haraguttak, möglesték. Ha alutt éjjé még hetezs vót, beárúták az intézőnek, vagy a gazdának. Ki is attak rajta [elbocsátották]. L. szeres hetelő hetellő (-jje) fn. ’a cseléd hosszabb idejű tartózkodása az uraság másik majorjában, kisegítés céljából vmilyen idénymunka (széna, gabonahordás stb.) esetén’. [Hetenként egyszer mentek haza, közben az istállókban aludtak.] Ara monták a cselédök, hogy ebbe ja pusztába nem szegődök, mer sokat köl hetellőre járni. Márcodóbu éjártak a bérösök hetellőre Ropóba, Szentamázsba. hetipiac hetipiharc (-a, -uk) fn. ’városokban hetenként egyszer v. kétszer tartott árusítási alkalom, ahol élelmiszer alapanyagot, apróbb használati cikkeket szereznek be’. Valamikor kapozsba a főtér melled vót a hetipiharc. 117
