Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
hébér ~ (-ök, -gye) fn. 1. ’lopótök (növény)’. Az idén is vetöttem hébért a högyre. 2. ’lopótökből készült borlopó’. Hoszfő bort éh hébérré! 3. ’üvegből készült lopó’. Etörött a hébéröm szára, máj hozassatok belőtte a bódbul L. üveghebér. Vö. ZsNyj. 116 hébérkörte ~ (-’jje, -’jjük) fn. ’nyáron érő, apró, de zamatos és édes körtefajta, nevét alakjáról kapta’. Hébérkörte árát má jobban mökkérték a parasztok. L. bárány- farkú körte ua. hegyébe högyibe hsz. 1. ’rá, reá, fölé’. Högyibéd öntöd a vizet. Mér nem vigyázol? - Högyibe gyütt a sok esső, igy mögrohatt a jó széna. - Tarcst högyibe ászt a tőcsért! 2. ’szembe’. Högyibe mond vele a sog disznó. Vö. SzegSz. I. 588 hegyett högyötte hsz. ’felette’. Né hat, hoty hapapérozzon [handabandázzon] högyötted! Vö. OrmSz. 226; ZsNyj. 116 hektószsák héktolozs’zsák (-tya) fn. ’nagyméretű zsák, amelybe kb. 85 kg búza fér’. hely hel fn. 1. ’munkahely’. Akinek kiatták a levelit, möhetöt hel után. - Ha nem attak javittást: Akkor köszönöm szépön a könyeret naccságos úr, keresők helet. 2. ’lakott hely, major’. Ujjan rósz hel nem vót, hogy valakinek jó nem löd vóna. - Mék két komvencijóér sé marannék mög ebbe a helbe. L. eltett hely, világos hely. Vö. OrmSz. 227; SzegSz. I. 590 helykeresés helkeresés fn. ’új munkahely után való járás’, elav. Szoc. [Ha február 23-án a cselédnek felmondtak, kiadták a munkakönyvét, két nap szabadságot kapott, hogy új munkahelyet keressen magának]... mikor valakinek kiatták a kömvít, akkor két nab vót a helkeresés... helykereső ember helkereső embör (-ök) fn. ’munkahelyet kereső cseléd’. elav. Udőfőmöndáskor telli vótak a pusztaji utak helkereső embörré. - Amott izs gyün éty helkereső embör, - aszonygya. helykereső nap helkereső nap (-tya, -tyuk) fn. ’febr. 24-25, az uradalmi cselédek munkaszerződésének, illetve munkaviszonyának felmondását (az időfelmondást) követő két nap, amikor a cseléd elhagyhatta eddigi munkahelyét, hogy másik uradalomban keressen magának munkát’. Helkereső napokon az utakon nem löhetött ögyebet látni, mind helkereső embört. Sijettek égyik pusztám a másikra. Nem átak ám mög, hogy beszégetni...! helykereső pogácsa helkereső pogácsa ('-jja, '-jjuk) fn. ’rendsz. nagyméretű sóspogácsa, amelyet a cselédasszony útravalónak süt az uradalmi munkából elbocsátott cselédembernek, a helykeresésre kapott két napra’. Akkor az asszon sütött az embörnek ét tarisznyára való sóspogácsát. Monták: helkereső pogácsa. Ha má az a helkereső pogácsa fogyni kezdött, akkor aszonta: - Talám má csak találtok valahun helet, merfottán van a pogácsám. Helyre! Here! msz. ’lovat, szarvas- marhát, disznót, birkát helyére terelő szó’, msz. Here! Madár! - Hére! Citrom! - Hére! Suba! Helyedre! Heledre! msz. lovat, szarvasmarhát, disznót, birkát helyére terelő szó’. Heledre Szödrös! - Heledre Himös! - Heledre gäbe! helyt ad helt ad (-acc, -ó, -ol, -aggyon) vmit jóváhagy, elismer’. Ha a cseléd vásárra akart mönni, annak még az intéző is helt adott. - Jába bizongattam, nem adót helt. - A szent úristennek sé adót helt, léfelesűt, hogy nem és nem... hepciáskodik ~ (hépciáskocc, -ó, -ol, hépciáskoggyon) i. ’kihívóan, izgágán viselkedik, kötekedik’. Addik hépciáskodó, H 116
