Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

GY

Gyere ide! ~ Ide gyere! msz. ’kutyát magához hívogató kifejezés’.

gyérítés gyérittés fn. ’idősebb erdő ritkítása’, hiv.

gyerek gyerök (-öt, -ök) fn. 1. ’többes számban általában fiút és leányt jelent vegyesen’. Gyünnek a gyerökök az iskolábu. - Annyi gyeröke vót mint a szürürostán a lik. Nm. 2. ’egyes számban: fiú’. Van két csalággya. Egy gyerök, mög él lány. - Neköm izs vót öd gyerök mög él lány. Vö. OrmSz. 197; SzegSz. I. 529

gyerkőce ~ fn. ’serdülő korú v. annál vmivel fiatalabb, rendsz. fiúgyermek’. Kizs gyerkőce vótam még, édösapám szokta meséni, hoty Tótfaluba laktak...

gyimál ~ gyimáll (gyimász, -ó, gyimájjon) i. ’tép, szaggat, cibál’.Gyimád fijam tés a hajmábu a gaszt! - Légyimáták rólam a ruhát. Vö. OrmSz. 199

gyolcsostót gyócsostót fn. ’az áruját a hátán hordozó, szlovák nemzetiségű, vándor rőfös kereskedő’. Márcodóba éccér éjjé a gyócsostótot möglopták. - Messzi vót falu a pusztáktu, akkor vöttüng valami kis ruhafélét, ha a gyócsostót együtt. Vö. SzegSz. I. 534

gyomláló ~ gyomlálló (-jja) fn. ’1 m hosszú bot végébe erősített 3-4 cm szélességű V-alakú lapos véső, amellyel a földbe szúrva elmetszették a gyom gyökerét (gabonában)’. Igön-igön. A gyerökök nem iskolába jártak, hanem gyomlálóvá irtották a tüskét a határba. Kiröndűték ükét, muszáj vót.

györkös ~ (-öm, -ök, -se) fn. ’ütlegelésre használt bütykös dorong, bot, fütykös’. Nem félök a kutyáktú. Van éj jó györkösöm.

györkösöl györkösül, györkösüll (-ök, -ő, györkösűsz) i. ’doronggal, bottal ver’. Györkösülli ám apád a bikákat. Jába, máskéb nem bir velük.

gyuha (’-jja) fn. ’juha gyomor, emésztőszervek’, pejor. Jó gyuhájja van. Mindönd bevösz. - Rosseb ógye mög a gyuhádat'.Vö. OrmSz. 201

gyujtószínű gyujtószünü mn. ’élénk liláspiros, ciklámen színű’.

gyűjtés gyűttés (-se, -sük) fn. ’a réten, kaszálóban megszáradt széna boglyába rakása’. Forgatázsba, gyűttézsbe má ja kisebb gyerökök is tuttak segéni.

gyűlölködik gyülőködik (-ök, gyülő- köcc, -ő, -öl,gyülőköggyön) i. ’ellenségeskedve állandóan veszekszik, perel’. Örökössen csak gyülőködöd velem a mönyem. Vö. OrmSz. 202

gyűlölség gyülőség (-öt, ök) fn. Veszekedés, per’. Álandó vót kösztük a gyülőség. Vö. OrmSz. 202. gyűlölködés; ZsNyj. 112

gyürke ~ fn. ’kenyérvég’. A gyürkét nektök hagyom gyerökök, még jó fogatog van. Vö. OrmSz. 203

110